Pozsonyba, még a középkorban, és egészen a 18. század derekáig négy kapun juthattak be az arrajárók: a város déli részén a Halász-kapun a Sedlárska / Laurinská – Panská utca sarkán, ahol most Csumil kukucskál ki a csatornafedél alól. A Vödric vagy Bécsi kapun nyugatról, a Lőrinc-kapun keletről és a Mihály-kapun északról.
Pozsony négy tornya közül ma már csak egy áll, a pár napja felújított és kívül-belül megújult Mihály-kapu. Bezárásáig fegyvermúzeumként működött. Az újra gondolt kiállítási terek mind a hat látogatható szintje a kezdetektől napjainkig bemutatja az őrtorony történetét, megkoronázva egy izgalmas körpanorámás kilátással a városra.
A földszint a gótikus kezdeteket mutatja be, feltárva az eredeti keresztboltozat kikapart tartó sarkait. Gyönyörűen látható sajnos csak a három vállpont, a negyedik ívületet tartó sarok valamelyik felújításban elveszett. A második szint neogótikus, keresztes bordaboltozatú terme csak déli oldalról volt megvilágítva, kilátással a városra. Innen irányították a felvonóhíd rácsos kapuját.
Az első három szint egyszerre épült harmadik szintje pártázatban végződhetett, mígnem a 16. században a Mohácsi vereség után az épületet megerősítették, a szomszédos Mihály templom köveiből.
Mélyebben beleásva Pozsony történetébe, kirajzolódik a különböző századok erődítményének alaprajza, a várfal kontúrja, az „abból gazdálkodunk, amink van” építészeti szükséglete, és feltárja előttünk Pozsony utcáinak kanyargó útvonalát. A 13. század végén, de még Pozsony városi privilégiumi adományozásának 1291-es éve előtt épült Mihály kapu az egyetlen megmaradt megfigyelőállomás a régi időket körbevevő belvárosban.
A fokozatosan, emeletenként épült torony ötödik, hatodik és hetedik emelete csak a 16. század nyolcvanas éveiben épült a kapu funkcióját betöltő létesítményre. Az írásos feljegyzések szerint, a torony órája már a 16. századtól működött, és szerves részét képezte egy hold alakú gömb, a hold különböző fázisait ábrázolva. A barokk stílusú hagymakupolával együtt 23 méterre taksált torony 1758-ban került az épület tetejére.
A belépőjegyért a szomszédos Vörös Rák Patikamúzeumba kell betérnünk, ami azért is izgalmas, mert a korabeli gyógyszertár az eredeti helyszínén, már az 1300-as évektől létezett Pozsonyban. A mostani, XVIII. századi épület múzeumként ad otthont Közép-Európa legrégibb gyűjteményének.
A 8500 tégely, eszköz, tároló, korabeli használati tárgy, relikvia, értékes gyógyszerészeti bútordarab és fontos csésze, tálka és a 2880 darabból álló régi gyógyszerészeti kötetek egyedülálló muzeális értéknek számítanak Szlovákiában.
Az aprólékos munkával újraöltöztetett épület boltíve alatt, a nulladik kilométerkőnél jó akusztikája miatt itt zenélő művészek koncertje pedig ugyanolyan maradandó értékű, mint a Mihály-kapu 700 éve.
Élmény és fotó: Rajczi Adriana