Tanösvény a Kányavári szigeten – Kis-Balaton

Rendszeresen utazok a Kis-Balaton környéki utakon, autópályán de nagyon rég voltam már a nádassal övezett tó partján.

Zalavár és Balatonmagyaród közti útról kell lekanyaradnunk a tó meleltti parkolóhoz, ha a tavat közelebbről is meg szeretnénk nézni.

Az út végén egy fizetős parkolót találunk, innét pedig egy három ívű fahídon juthatunk a szigetre.

Ezt a látványt nézve a hídról, minden létező földi és égi dologogra gondolva megfogadom, hogy nem évtizedek múlva jövök ide legközelebb …

Az utolsó kirándulásom tónál egy hajnali horgászat volt. Erre a történetre majd visszatérek, mint a föld nagyon kevés 100%-os horgászának egyike…

Azon a reggelen a napfelkeltében a tó felszínén még pára gomolygott, és a vízben szarvasok úsztak. Valószínűleg, a szerencsés korán érkezők manapság is hasonló élmény részesei lehetnek. 

De vissza a horgászélményhez… Édesapám és egy barátja, már régóta csak a vízfelszínt bűvölték az úszó körül, mert valahogy a halak valószínűleg az előző esti “buli”-t pihenték tisztes táolságra a horgoktól… 

Ez előtt még soha nem horgásztam, azaz nagyon szívesen drukkoltam hol a halaknak, hol a horgászoknak a tóparton… Szerintem egyébként zseniális program a pecázás, a halat pedig nagyon szeretem – enni!

Az esélytelenek nyugalmával kértem el az egyik botot mondván, hogy nagy veszélyt nem jelentek a halakra… 

Az úszó süvítve repült a fejem felett a…  …nem teljesen oda ahova vártam, hanem valamilyen oknál fogva a többi zsinóron keresztül egy kitérőt téve oldalra… Szépen átlépkedtem a kirakott botokat, és elkezdtem feltekerni az orsót…. …egy keszeg volt a horogra akadva!

Happy end-el zárult a történet a hal számára, mert a 3 kívánság reményében elengedtem! 

A terület az elmúlt évtizedekben nyerte el mai jellegét. Sajnos sokáig nagyon rossz állapotban volt.

A 19. századig a Kis-Balaton tava egységet képezett a Balatonnal, a mai tó nyúlványa volt. A vízfelület komoly szerepet játszott abban, hogy a Zala lerakja hordalékát és szervesanyag-tartalmát, mielőtt a Balatonba ömlik. A 19. században azonban jelentős változások következtek be a térségben, amelyek a Kis-Balaton vízzel borított területeinek csökkenéséhez vezettek. 

A Balaton déli partján futó vasútvonal miatt komoly szabályozási munkákat végeztek, melyek következtében a tó vízszintje jelentősen csökkent.

A 20. századtól a környék gazdálkodói is művelésre alkalmas területeket igyekeztek elhódítani a mocsárvilágtól lecsapolásokkal és mesterséges csatornák kialakításával, ami tovább csökkentette a vizes élőhelyek arányát. Mindeközben a mezőgazdasági termelés növekedése miatt fokozódott a területen a kémiai és biológiai szennyezés, kibocsátás.

A fenti folyamatok miatt a 20. század közepére a Kis-Balaton fokozatosan elvesztette „szűrő” funkcióját, aminek a Balaton fokozott és gyors vízminőség romlása lett a következménye. A nagy mennyiségű hordalékkal a tóba jutó tápanyagok ugyanis jelentős eutrofizációs folyamatokat eredményeztek, a Zala ugyanis már nem a Kis-Balaton mocsaras térségében, hanem a Keszthelyi-öbölben rakta le hordalékát.

Ezért az 1970-es években a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság kidolgozott egy tervet a „Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer” kiépítésére, ami a Kis-Balaton újbóli mesterséges elárasztását, a mocsárvilág rehabilitációját foglalta magában.

A munka két ütemben valósult meg: az első ütem, a Hídvégi-tó kialakítása 1985-re, a második ütem, a Fenéki-tó elárasztása lényegében a 2000-es évek közepére készült el az Európai Unió támogatásával. A területen komoly védőgát és átemelő-rendszer valósult meg. A Zala vize tervezett módon kanyarog végig a területen.

A várakozásoknak megfelelően a mocsárvilág gyorsan regenerálódott, így a terület jelentős része pillanatnyilag fokozottan védett élőhely, ahol jelentős mértékben korlátozott a turisták mozgása. A látogatás egyes területeken csak szervezett csoportokban, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park szakembereinek vezetésével lehetséges.

A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer területén a kerékpárúton kívül csak a Kányavári sziget látogatható szabadon.

A szigetre vezető különlegesen ívelt, fa szerkezetű híd már önmagában is egyedi élményt nyújt.

A szigeten kialakított  közel két kilométer hosszú, egész évben látogatható Búbos vöcsök tanösvény információs táblái bemutatják a Kis-Balatont, az itt előforduló növényeket, állatokat.

A két kilátóból távolabbra is tekinthetnek az érdeklődők, szinte a teljes Hídvégi tó belátható. 

A nagykilátótól már csak 1-2 perc sétával, a sziget belsejébe juthatnak, ahol játszóeszközök várják a gyerekeket. Pihenésre, tűzrakásra is lehetőség van.

Bátran barangoljuk be a legeldugottabb zugát is, eltévedni nem fogunk, hiszen ez egy sziget… És vigyázzunk legalább annyira a helyre, mint előttünk itt kirándulók. 

A mostani látogatáskor aranyhal nélkül is kívántam – igaz, csak egyet –  mégpedig azt, hogy ide még sokszor visszatérhessek!

Élmény és fotó: Farkas Attila / gogogo.hu

Térkép: Kányavári sziget

Infó: wikipedia,  kisbalaton.hu ,