Amikor először láttam a várat, akkor valójában csak sejtettem, hogy milyen lehet valójában… Nápolyból hazafelé valamikor a kilencvenes évek elején egy hajnalon megálltunk a ködös Bledi tó partján… Olyan “tejköd” volt, hogy a part mellett úszkáló hattyúkon kívül szinte semmit nem lehetett látni…
Egy rövid időre “isteni fuvallatra” kitisztult az idő annyira, hogy a „Bledi-sziget” és a rajta álló Szűz Mária búcsújáró templom egy rövid időre felvillant.
A várból viszont csak annyit láttunk, mintha valaki ma a blejska kremšnitához azaz a híres bledi krémeshez használt sütőpapíron keresztül nézné a partról a várat… Akkor minden álomszerű volt azon a hajnali órán. Azóta persze többször visszatértem megcsodálni ezt a mesebeli helyet. Szerencsére attól, hogy az időjárás legközelebb már tökéletes volt, a látvány minden alkalommal ugyanolyan álomszerű maradt.
A bledi vár és környéke mindenki számára Szlovénia ikonikus eleme, természeti és történelmi szempontból is a legismertebb és leglátogatottabb turisztikai látványosságok egyike. Ide egyszerűen el kell utazni és saját szemmel megnézni!
Az erődítmény első írásos említése egy 1011-ben kelt dokumentumban található, így hivatalosan is Szlovénia legrégebbi vára, melyet több mint ezer éve építettek.
Ez az évszázados erőditmény Ljubljanától északnyugatra, a Triglavi Nemzeti Park szélén található, a Júliai-Alpok kapujában, a Bledi-tó partján magasodó, több mint száz méter magas sziklák tetején.
A vár építésének hiteles időpontja nem ismert. Régészeti leletek bizonysága szerint már a kereszténység előtt is volt a Bled-tó fölötti sziklán település, és az is biztos, hogy 1004-ben már vár is állt ott. A lovagvárat a Windischgrätz hercegek építtették egy római korból származó őrtorony helyén.
A legkorábbi írásos említés egy 1011-es adománylevélben van, melyben II. Henrik német-római császár a brixeni püspökségnek adományozta a bledi uradalmat. Az adománylevélben a király átengedte az akkor még Veldes néven ismert vár tulajdonjogát Albuin püspöknek, az ortodox papság iránti hálája jeléül, akik segítettek megerősíteni a német uralmat ezen területek fölött.
Ebben az időben még csupán egy római stílusú torony állt a szikla tetején. Itt épült meg később a középkori kastély. A brixeni hercegpüspökök uralták a kastélyt több mint 200 éven át, de soha nem laktak a kastély falai közt és látogatni is ritkán látogatták azt. A 300 km-es út Brixenből a kastélyhoz körülbelül 6 napot vett igénybe, ezalatt négyszer kellett lovakat cserélni, az út völgyeken át vezetett, ahol sok veszély leselkedett az utazókra.
A vár ezért nem tartalmaz díszesebb szobákat, mindig a védelmi rendszer kiépítése volt a fő cél. A középkori szokásokhoz hűen a brixeni püspökök átengedték a kastélyt a helyi várnagyoknak, akiket a helyi nemesség köréből neveztek ki.
Carniola történelmi tartomány (amelyhez Bled is tartozott) 1278 augusztusában I. Rudolf, a Habsburg-ház alapítójának uralma alá került.
A Habsburgok egészen a 20. század elejéig birtokolták a várat, egyetlen rövid periódust leszámítva a napóleoni háborúk során, amikor Carniolát az újonnan alapított Illír Királyságba olvasztották be. A Habsburgok uralma idején a kastély bérbeadásának hagyománya folytatódott, leginkább a földek használata miatt, vagy a helyi nemesség érdekei szerint.
A vár első bérlője Konrad von Kraig volt. Ő és családja közel 200 éven át volt az építmény birtokosa. A Kraig család (valamint rokonaik, a Thurnok) után Herbard Auersperg kapta a várat. Auersperg uralma alatt Bled protestáns erőd volt, ahová 1561 júniusában érkezett Primož Trubar reformer, az első szlovén nyelven nyomtatott könyv szerzője, valamint a szlovén protestáns mozgalom vezetője.
A késő középkorban további tornyokat építettek, árkokkal (befedték, ma már nem látható), lánchíddal látták el az erődítményt, és tovább erősítették a védelmi rendszert, mely mindig is a fő cél volt a vár életében. A várra kettős struktúra jellemző. A központi megerősített rész volt a földesuraké, a külső rész az épületekkel és a várfallal pedig a szolgáké.
A 18. században nemesek uralták a kastélyt, később azonban a tulajdonosok között középosztálybelieket és burzsoákat is találunk. 1803-ban, a francia hatalomátvételt követően a kastélyt államosították és az Illír Királysághoz került, ahonnét egészen 1838-ig nem is került vissza előző tulajdonosaihoz, Brixen püspökeihez.
A gyakori tulajdonosváltás miatt, amely eddig az időszakig jellemző volt, gyakorlatilag semmi nem maradt a nagy történelmi értéket képviselő berendezésből, bútorzatból.
Ezen felül a robot (feudális ingyenmunka) törvényben kimondott eltörlése után az erőd fenntartása lehetetlenné vált, ezért 1848-ben eladták azt egy kohászati üzem vezetőjének, Victor Ruard-nak, a jesenicei vasmű tulajdonosának, aki pár évtized múlva túl is adott rajta. 1882-ben a vár és a környező földek ismét gazdát cseréltek.
Ivan Kenda, egy helyi hotel tulajdonosa vásárolta meg a várat 1918-ban (ekkor került először szlovén tulajdonba), valamint a szigetet a közeli tavon, hogy hotelt alakítson ki.
Sajnos a tervei nem váltak valóra, adósságai miatt 1937-ben az Egyesült Gazdasági Bank elkobozta a bledi kastélyt, amelyet új tulajdonosnak adott el.
A második világháborúban a vár a megszálló nácik katonai főhadiszállása volt, a világháború befejeződése után pedig állami tulajdonba került.
1947-ben tűz ütött ki a várban, amely majdnem teljesen elpusztította a tetőt és a felső szinten lévő szobák egy részét.
Néhány évvel később, 1951-ben felújítási munkálatok kezdődtek a Szlovén Nemzeti Múzeum irányításával, Tone Bitenc építészetmérnök vezetésével, amely 10 évig tartott. Renoválták és újraépítették a megrongálódott épületrészeket, a vár modernebb lett, valamint régészeti feltárásokat is végeztek ekkor.
2008-ban a Bledi Kulturális Intézet felújította a történelmi belső részt, valamint a kastély azon részét, ahol a múzeum található.
A várba autóval, vagy taxival néhány perc alatt fel lehet jutni, de a szép kilátás miatt érdemes az 1 km hosszú emelkedőt gyalog megtenni.
Az egykor a törökök elleni védelemként épült objektum ma már turista zarándokhely, melyet közel kétszázezren látogatnak évente.
A hegyek közt az időjárás eléggé kiszámíthatatlan, de mindenképpen érdemes tiszta, napsütéses időben meglátogatni a tavat.
Élmény és Fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
Térkép: Bledi vár
Információk: wikipedia
