Egy természetes szépséggel találkoztam Budapesttől röpke távolságra északra. Nem ez volt az első “randink”, de úgy érzem egyre inkább rabul ejt! Körberepülhetjük évtizedeken keresztűl számtalanszor a földet, hogy valami csodálatos dologgal találkozzunk, közben lehet, hogy csak egy karnyújtásnyira van tőlünk az amit igazán keresünk…

Szentendre földrajzi adottságai és elhelyezkedése minden szempontból megfelelő ahhoz, hogy egy romantikus séta idejére bármikor elvesszünk a szűk sikátoraiban. Erre a legoptimálisabb az időjárás májusban, vagy egy kevésbé forró nyári estén. Persze a fűszeres forraltbor kortyolgatása is nagyszerű lehet a téli ünnepi hangulatban. De ne szaladjunk ennyire előre az időben… Az utcácskák még a májusi szombat délután sem zsúfoltak, sőt pár sarokkal a kiemelt turistautaktól feljebb a a Keresztelő Szent János plébániatemplom környékén szinte teljesen magányosan is sétálhatunk. Látnivaló pedig itt is van van bőven. 

Szentendre a Dunakanyar kapujában, a Visegrádi-hegység és a Szentendrei-Duna találkozásánál, a Szentendrei-szigettel szemben, gyönyörű természeti környezetben található. Budapest irányából könnyen megközelíthető autóval,  – fizetős parkoló van a sétány környékén – vagy a H5-ös HÉV-vel, autóbusz- és sétahajó-járatokkal. 

Szentendre mai területén az első jobban ismert őslakosság eraviszkusz eredetű, az első név szerint ismert lakott hely Ulcisia Castra – később (II. Constantius egyik csatája emlékére) Castra Constantia – volt. A hun időkből longobárd leletek kerültek elő, sőt a száz sírhelyes temető egyenesen Magyarország eddig ismert legnagyobb longobárd temetője. A VII. századból avar ötvöstermékek ismertek, amelyekből egyesek arra következtetnek, hogy avar fejedelmi központ volt a környéken. Az Árpád-ház idején udvarhely lett, vagyis a vándorló királyi ház egyik szálláshelye. A többi ilyenhez hasonlóan itt is egy templom, és a közelében épített királyi szállás képezte a városmagot.  A 12. században már a veszprémi püspökség oklevél-kiállító székhelye Szentendre. Neve Fulco deák (valójában „hospes”, püspöki írnok) 1146-ban Sanctus Andreasban kelt végrendeletében, fordul elő először. 

A Keresztelő Szent János plébániatemplom Szentendre legrégebbi és egyben névadó (Szent András tiszteletére felszentelt) műemléke. A mai templom a korábbi – a tatárjárás alatt tönkrement – templom helyére épült 1241-80 között. Az óratorony a XIV. század elején épült hozzá. A török dúlás után az ideérkező római katolikus dalmátok vették használatba. 1751-ben kapta meg mai külső-belső architektúráját, azaz a gótikus arányok és statikus elemek megőrzése mellett barokk formáját. Középkori eredete miatt ez a templom is szentélyével keletre fordul.

A szerb bevándorlások már a 14. században megkezdődtek, mégpedig az 1389-es első rigómezei csata hatására felkerekedők voltak az első, még kis számú menekülők. 1687-ben dalmátok, 1690-ben ismét szerbek telepedtek le de egyáltalán nem szánták véglegesnek a költözést. Csak a  1699. január 26-án aláírt karlócai béke konzerválta azt az állapotot – a szerb területek feletti török uralom fennmaradását –, amely miatt végül is maradtak. Azonban a hazaköltözésbe vetett bizalom jelképeként ma is felismerhető, hogy ezek a telepesek nem vásároltak nagy telkeket, csak akkorát, amekkorára egy ideiglenes házat felépíthettek.

Az egész belváros jelenleg is ugyanazokon az apró telkeken épült kisebb-nagyobb házakból áll, a beépítettség 50–100% között mozog. A felvirágzás emlékeit mindmáig őrzik a város délies hangulatú, barokk stílusú polgárházai, templomai, macskaköves utcácskái, szűk sikátorai. 

Szentendre városa az 1870-es évekig Magyarország egyik legkisebb városa volt, általában 3–4000 fős állandó lakossal. A 20. század folyamán a lakosságszám dinamikusan növekedett.

A Preobrazsenszka szerb ortodox templom egy 18. század közepén épített szerb ortodox templom Szentendrén, a Bogdányi utcában. 1700 körül építették a Szamárhegy lábánál. Túlélte az 1838-as árvízet, ezért sokan a csodák templomának is hívják. Csak a szentendrei szerb ünnepségekkor (augusztus 19.) van nyitva.

A nyugodt kisvárosi élet a 20. század eleje óta vonzza a művészeket. A szentendrei művésztelep 1929-ben jött létre; hozzá fűződik az ún. szentendrei iskola. Ma is több mint kétszáz képző- és iparművész, valamint író, költő, zeneművész és színész él a városban, többnyire budapesti kiállítási és munkalehetőségekkel.

A városka színes visszafogott kedves foragata minden pillanatban elvarázsol bennünket, és azt érezzük, hogy soha nem szeretnénk elengedni.

Élmény és Fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu

Térkép: Szentendre

Információk: