Szigliget sokak számára egyet jelent a vulkáni kúp tetején egyre szebben felépülő várral. Valóban lassan már nem elég csak felrohanni a hegy tetejére, és leülni a felsővár déli falmaradványainak tövébe, mint a múlt század végi kirándulások alkalmával. Ma már egy “gyors” séta is órákig tarthat a várban…
A romantikus településre látogatók szerencsére nem csak a várat nézhetik meg, hanem számtalan más történelmi emléket is.
A vártól keleti irányba található Szigliget talán legrégebbi épülete. A Csonka-toronyként is emlegetett templom helyén a római korban egy épület állt amit az 1958-ban feltárt, toronyhoz tartozó templomrom hajójának falaiban látható, halszálka szerűen rakott kövek is bizonyítanak. Ezt a fajta falszövetet a rómaiak alkalmazták, a hazai középkori épületekben, romokban hasonlót nem láthatunk.
Valószínűleg ez időben már hanyatlóban volt a régi település, mely az 1420-ban írt oklevél szerint a XV. század elején már teljesen elnéptelenedett.
Pusztulása már a török támadásai során megkezdődött, s helyzete a hódoltság alatt csak tovább romlott. Az elnéptelenedett falu templomát az ország töröktől való felszabadítása után sem állították helyre, s az tovább pusztult. Köveit a falu házainak építéséhez hordták el.
Szigliget újratelepülése a mai falu helyén, a vár alatt indult meg erőteljesebben a 18. században. Ilyen régi építményekhez általában mindenhol fűződnek hiedelmek, legendák. Ez alól az Avasi -torony sem kivétel. Ehhez a templomhoz a kőkecske legendája fűződik.
„…A templom előtt volt régen egy kőkecske. A gyerekek azon szoktak játszani, lovagolni… Régen történt, hogy egy vasárnap odajött egy katona és egy nagy bárddal kettévágta a kőkecskét. Tele volt aranypénzzel. A kőkecskét még a törökök hagyták itt. A katona is török volt, így ő tudta, hogy mit rejt a kőkecske. A katona elvitte a sok pénzt. A kecskét meg később szétverték a gyerekek.”
A toronyhoz sokféle más hiedelem fűződik. Van aki azt mondja, hogy „török hagyomány”, más meg a „vörösbarátok” templomromjának tartja. Ahogy a környéken lakó emberek mesélik, igen elvadult hely volt ez régen. Az útépítés idején és a környező házak alapjainak ásásakor sok csont és koponya került elő a torony környékén. Sokan féltek is itt lakni eleinte, mert akkor még a halottakat is a toronyban helyezték el temetésig.
Azóta azonban már beépült a környéke és történetére is némi fény derült. Az egykori római épületet bizonyítja az ásatásnál nagy számban előkerült peremes, vörösre festett téglatöredék is. Az Avasi -torony rómaiak által is lakott környékén egy kisebb népesség feltehetően megérte a honfoglalás korát, majd a magyarságba beleolvadt, s azokkal keveredve ugyanazon helyen rakta le Szigliget falu alapjait.
Egy 1420-ban felvett határjárásban leírják, hogy a szigligeti faluban még áll a Mindenszentek tiszteletére épült kőtemplom. Minthogy Szigliget zárt területén nincs más, az Avasi-torony környékéhez hasonló építésre alkalmas terület és sehonnan sem kerültek elő Árpád-kori leletek. Az oklevélben említett Mindenszentek temploma nem lehet más, mint a mai Avasi-templom, mely a középkori Szigliget plébániatemploma volt.
A római épületet 1260-1262 között az Atyusz nemzetség építőműhelyéhez tartozó, szerényebb képességű, helyi mesterek építették át keresztény templommá. Formailag, szerkezetileg hasonlít az egregyi és a felsőörsi templomok tornyaihoz, de arányában és a részletek kidolgozásában sokkal egyszerűbb, művészi szempontból kisebb értékű alkotás.
A római épülethez hozzáépítettek egy egyenes záródású szentélyt, e mellé egy kisebb „sekrestyét”, vagy egy „csontházat” a hajó ÉNy-i végéhez pedig egy zömök, alul négy, középen hat és fölül nyolcszögletű tornyot. Ezek a hozzáépítések nem tudni, hogy egy időben történtek-e. A szentély alapfalaiban másodlagosan beépített római, peremes téglatöredékek bizonyítják a későbbi építkezést.
A torony hajó felé eső falának alsó része tulajdonképpen a hajó fala. E falban bajárat nyomai nem mutatkoztak, ezért a torony helyreállításánál – a statikai szempontok figyelembevételével – ezt a falat tömören falazták fel.
A hajót egykor nyeregtető fedte. A hajó ÉK-i oldalához csatlakozó nagyobb helyiség kápolna lehetett. A hajóban előkerült, vörösesbarna és zöld vonalakkal díszített vakolattöredékek azt bizonyítják, hogy a templom festett volt.
A torony egyik bejárati ívén Ádám Iván a múlt század második felében még egy Krisztus -arcot és mondatszalagokat ábrázoló festményt figyelt meg. Nyomai ma már alig-alig láthatók. 1333-ban, majd 1334-ben, István nevű plébánosa 22-23 széles dénárt fizetett a pápai tized fejében, amely összeg a környező falvak tizedeit figyelembe véve igen alacsony.
Szigliget már régóta nem csak pár órás programot nyújt az idelátogatóknak. Csak egy kicsit kell körbejárnunk a várhegyet, hogy számtalan látnivalóba akadjunk. Akik pedig egy kis lidércvadászatra szeretnének „befizetni”, azoknak az éjszakai templomkertet ajánlom a telihold fényénél…:)
Élmény és Fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
Térkép: Szigliget
Információ: Szigliget Község Önkormányzata
