A megújult Szántódpuszta mellett érdemes a kis dombon álló kápolnát is megtekinteni. A kápolna mellől különleges kilátás nyílik a túlparton lévő Tihanyi Bencés Apátságra.
Az apátság Alapítólevelét – ami a legrégibb hiteles fennmaradt nyelvemlékünk – I. András (más néven: Endre) királyunk 1055-ben írta alá. Az oklevél megemlíti Tihany és a Balaton nevét és felsorolja az apátsághoz tartozó, a tó mindkét partján elterülő birtokokat. Itt fordul elő először írásos formában annak a helynek a megjelölése (a nyelvészek szerint a „koku zarma” az apátsághoz tartozó egyik határrész, Szántóddal azonosítható), amelyet ma Szántódnak nevezünk. Azt, hogy már az új kőkortól kezdve éltek itt emberek az előkerült leletek igazolják.
Szántód mai neve először egy 1211-es összeírásban szerepel. A középkori oklevelek más-más alakban említik, ami szintén bizonyítja, hogy e helyen a honfoglalástól a török időkig folyamatosan volt élet.
A török seregek a középkori Szántód falut is elpusztították, helye pusztaság lett, ami a török kiűzése után sem népesült újra be egy ideig. A birtokos tihanyi bencés apátság aztán a majorság épületeit, az elpusztult falu helyén építtette föl. 1715-ben hat házat írtak benne össze. Szántód a feudális egyházi nagybirtok egyik uradalmi központja, majorság és nem falu. Lakói cselédek és nem jobbágyok.
A katolikus hitélet felvirágoztatása Grassó Vilibald tihanyi apát feladata volt. Apátsága idején gondoskodott arról, hogy birtokain a hívek ne maradjanak törvényes lelkipásztorok nélkül.
Endréden és Zamárdiban plébániát alapított és Szántódon kápolnát épített, amely a zamárdi-i plébániához tartozott fíliája vagyis fiókegyháza volt.
Grassó apát 1735-ben jelentette főapátjának, hogy Szántódon „templomszerű, tornyos haranggal ellátott kápolnát emelt”, melyet a vízen járók és utasok védőszentjének, Kristófnak ajánlott. (Kristóf – Christophorus a katolikus egyház szentje és vértanú volt. A legrégibb idők óta tisztelték mind a keleti, mind a nyugati egyházakban. Megjelenítésének általános módja az, hogy óriási termettel ábrázolták, amint a gyermek Jézussal a vállán átgázolt a tengeren. A pogány óriás cselekedete kedves volt az Úr előtt, ennek jeléül a Kristóf kezében tartott vándorbot kivirágzott.)
A kápolna harangját nem sokkal a felszentelés után valami baj érte, mert 1749-nél feljegyezték, hogy meghozták Pestről a szántódi harangot és 12 forintot fizettek érte.
Az 1787. évi birtokösszeírásban mint boltozott, fazsindelyes, fatornyos kápolna van említve, melyet mindössze 396 forintra becsültek.
A rend javait 1802-ben vették újra számba, ekkor már a kápolna eléggé elhanyagolt állapotban lehetett, mert elsősorban tetőzetét kellett javítani és „a tégla padozatát kisörsi vagy más kőből kellene megcsinálni, az egyházi ruhák tárolására is kellene egy szekrényke és a karzatra egy orgona”.
Az 1800-as évek elején a kápolnát nagyobbá és igényesebbé akarták tenni, a tervezésre a megbízást a tihanyi apát az 1810-es években adhatta ki. A terv el is készült, ami szerint a homlokzati terv a kései klasszicizmus, az empire stílusjegyeit viselte magán.
A bővítés során a homlokzati tervet csak főbb vonásaiban vették figyelembe, de a részletek módosításával barokkos jellegű homlokzatot alakítottak ki.
Az átépítést, bővítést 1820-ban fejezték be, a toronysisakon ezt az évszámot olvashatjuk.
A felújított kápolnát 1821. május 1-én – az egyházi év ünnepei szerint Jakab napján – áldotta meg Horváth Kálmán tihanyi apát.
A kápolna bővítése nem csak a templom növelését és új torony építését jelentette. A megnövelt alapterülethez a korábbi magasságot is növelni kellett. Mintegy 25 cm-rel megemelték a templomhajó párkányát, s belül lizéna tagolásra (lizéna: falsáv, a falpillérnél kisebb kiülésű, pillért utánzó vakolatsáv) felfekvő, fiókos dongaboltozattal fedték.
A torony alatt ívelt alaprajzú karzat épült, melyen helyet kapott – ha nem is a kívánt orgona- egy harmónium.
A kápolna alaprajzának fejlődési változatai
A bővítéssel együtt készült el a belső berendezés. Az eredeti oltárkép ismeretlen osztrák festő munkája a XVIII. századból, Kristófot ábrázolja, amint a gyermek Jézust viszi, mellette a jelenet csodálója, barátcsuhában, övéhez illesztett tök ivóedénnyel. Ez a kép ma a kápolna bal oldali falát díszíti. Az oltár feletti, vakolt és sötétbarnára festett keretben száraz vakolatra enyves vagy más kötőanyagú festékkel (al secco technikával, ami egy olyan festési technika , amely magában foglalja – a freskóval ellentétben- a száraz vakolat vízzel kevert festékekkel való lefedését) festett kép Miklóssy Gábor festőművész (1912-1998) alkotása az 1930-as évekből. Ez a kép is Kristófot ábrázolja az egyházi liturgia előírása szerint.
A kápolnához északról tihanyi kőből, nyugat felől – a cselédek részére – földből kialakított lépcső vezetett.
Környezete az idők során sokat változott. 1902-ben Fritz Károly okleveles királyi főkertész – a rend megbízása alapján – tervet készített a kápolna környezetének parkosítására.
Erről lehet többek között tudni, hogy a kápolna bejárata előtt kereszt alakú virágágyást javasolt, tujabokrokkal szegélyezve. Ebből a tervből sem valósult meg minden, de nyomait őrzi néhány tujabokor.
Az 1920-as években fából készített keresztet állítottak. A máltai keresztet ábrázoló domborműves faragás alatt a missió jelmondata olvasható: „Mentsd meg lelkedet”. Alatta mélyített számokkal a pusztán tartott missiók évei láthatók. (Máltai kereszt: a talpas kereszt egyik változata, melynek szárai fecskefarokszerűen vannak kialakítva és ezek összesen nyolc sarkot képeznek. Ez azt a „nyolc boldogságot” jelképezi, amelyet Krisztus hirdetett és a legfontosabb lovagi erényeket is kifejezik: 1. a szegénység, 2. a „sírók” vigasztalása, 3. a szelídség, 4. az igazságra törekvés, 5. az irgalmasság, 6. a „lelki” tisztaság, 7. a békességre törekvés, 8. a Krisztus /a keresztény hit/ követéséért történő üldöztetés, megaláztatás elviselése.)
Az 1820-ban elkészült és 1821 május 1-jén megáldott (újra-szentelt) kápolna búcsúja régente igen látogatott volt, amit vásárral is összekötöttek (Jakab napi búcsú), több napig is eltarthatott. A kápolna szükségleteiről az apátság gondoskodott.
A II. világháború nem okozott komoly károkat a majorság épületegyüttesében, így a kápolnában sem.
Az elbeszélés szerint orosz katonák célba lőttek a toronysisakra, ennek nyomai mindmáig látszanak.
A szántódpusztai majorságot 1970-es évek elején a SIOTOUR Somogy Megyei Idegenforgalmi Hivatal vette meg és idegenforgalmi célokra újíttatta fel, egyes épületek korábbi funkcióját is megváltoztatva.
Ekkor a kápolnát és környékét is rendbe hozták.
1973-ban Lékai László, akkor még püspökként – a Szántódpusztai Idegenforgalmi és Kulturális Központ egyetértésével és támogatásával – elevenítette fel a régi korok hagyományát – ismét búcsújáró hellyé tette a festői környezetben álló kápolnát – ahonnan nem csak Tihanyra, de a Balaton nagy részére is csodás kilátás nyílik – a búcsút kiegészítve autósok megáldásával. Ez azóta minden évben megrendezésre kerül.
2014-től gazdagodott a búcsú, Böjte Csaba atya ferences lelkész és csíksomlyói atya jelenlétével, valamint részvételével a misén és az áldáson. Az események Szántódpusztán, a Kápolnadombon zajlanak.
A kápolnában egyébként csak búcsúünnepen van szentmise, de jeles alkalmakra (pl. esküvő) igénybe lehet venni.
2014-ben a szántódpusztai Szent Kristóf kápolnát külsőleg felújították, ugyanebben az évben állították fel az állandó szabadtéri oltárt a dombon.
A belső felújításra 2015-ben került sor.
Jelenleg Szántódpusztán ismét felújítási munkák folynak, ami befejezés előtt áll.
Kutatómunka és szöveg: Aranyás Zsuzsa
Fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
Térkép: Szántódpusztai Szent Kristóf kápolna
Forrás:
Ágostházi László – Boross Marietta: Szántódpuszta építéstörténete (Szántódi füzetek X.) Megjegyzés: Boross Marietta (1920-2020) szántódpusztai születésű, édesapja itt volt uradalmi intéző.
Szántód községtörténet (kiadta 2007-ben Szántód Község Önkormányzata)
Arcanum/ Sörös Pongrác: A tihanyi apátság története
Arcanum/ Különböző újságcikkek
