Séta a misztikus falak között – Mont-Saint-Michel 2. rész

Sok olyan pontja van bolygónknak, amely megmagyarázhatatlanul vonzza az embereket. A La Manche csatorna árapálysíkságából kiemelkedő 78 méter magas gránitsziklán épült Mont-Saint-Michel is egy ilyen álomszerű hely.

Az évszázadok során, szinte minden apró sziklafelületet beépítettek a zsebkendőnyi területen. A hely rejtélyességét egyrészt a minden pillanatban kiszámíthatatlan időjárás adja, amitől folyamatosan változik a hangulata. Egyik pillanatban a naplemente fényében fürdőző romantikus mesekastély, a másikban pedig ködbe burkolózó komor középkori erődítmény. És ha ez a fényjáték nem lenne elég a misztikus hatáshoz, akkor itt van még a 14 méteres árapállyal megbolonditott félelmetes sebességgel lüktető, hol a szigetet körülölelő, hol a helyet mocsaras kihalt tájjá változtató tenger.

Volt szerencsém több alkalommal vitorlázni a Bretagne környéki vizeken. Félelmetes, amikor napközben szikrázó napsütésben vitorlázunk egy kikötő felé, és mielőtt elérnénk, rövid idő alatt olyan köd ereszkedik a tengerre, hogy a hajó orráig sem lehet látni. Az ember ilyenkor a látását elveszítve próbál a fülére hagyatkozni. Szerencsére a köd  felerősíti a hangterjedést. Kísérteties ilyenkor minden tengeri kürtszó, hajópadló recsegés, nyikorgás… 

Talán ez az ezerarcú misztikum az oka annak, hogy minden alkalommal hívogatott a csipkés tornyú építmény amikor Normandiában vagy Bretagne-ban jártam, de sajnos sokáig nem volt szerencsém bemenni. Tudtam, hogy egyszer eljön az idő, amikor közelebbről is szemügyre vehetem. Gondolom nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy az egyszeri látogatás csak kedvcsináló a helyből… 

A földnyelv, amelyen a szigetet száraz lábbal több mint 100 éven keresztül elérhette az idelátogató, a Királytorony és az Árkádtorony közé ékelődött. Ez utóbbi bástya volt az apát katonáinak a szállása. A 100 éves háború alatt építették a sziget alsó városfalával együtt az impozáns tornyokat.  Ezektől balra helyezkedik el a mai szűk bejárat. Évszázadokon keresztül, nem is nagyon volt szükség hatalmas bejáratra, hiszen ide inkább csak csónakkal érkeztek az utazók. És talán nem is a tömegturizmusra tervezték a helyet… 

A kapun belépve egy nagyon szépen felújított alsó várban találjuk magunkat.

Innét véd kapukon, felvonó hidakon keresztül máris a Grande rou-n sétálhatunk. Nevével ellentétben azért ez nem a Champs-Élysées… Bár a lehetőségekhez mérten itt is megvan minden, ami a bevásárláshoz szükséges. Posta, palacsintázó, és turisztikai hivatal a rengeteg kisbolt mellett, mintha a középkorban vásárolgatnánk. A különbség az, hogy nem bugyellárisban vagy bőr tarsolyban tartott aranypénzekért, hanem GOLD bankkártyát “villantva” léphetünk ki az üzlet kapuján a kiválasztott ajándékkal. Érdemes nem az elején elcsábulni, mert reklám táskákkal végig mászni a szűk lépcsőket nem a legkellemesebb élmény…

Az üzletek mellett szállodák is sorakoznak a fő utca két oldalán, azok számára, akik több napra szeretnének ebbe az időutazós világba “ragadni”. 

A Grande rou végén egy árnyas fákkal övezett szakasz után megérkezünk a szerzetesek “fitnesz termébe”, azaz elkezdődik a lépcsőzés…

Itt található a Jeruzsálem kertje, ahol érdemes megpihenni, mielőtt a végtelennek tűnő hegymászó kalandba kezdenénk.

 A nagy belső lépcsősoron felérve egy kis  térre érkezünk. A hely nevét Gautierről kapta. A börtönlakó innét vetette magát a mélybe.

Mint tudjuk, nem csak a hely szépsége ejtette az embereket rabul… Sokan kényszerűségből “választották kirándulási célként” a kolostort, amikor évszázadokon keresztül börtönszigetként “üzemelt” a kolostor. 

Mielőtt bemennénk az apátságba, egy picit álljunk meg a sirályokkal együtt gyönyörködni a naplementében, a szédítő magasságban lévő Nyugati teraszon.

Ennek a térnek a helyén a román kori főhajó három fülkerésze állt. De ezt 1776-ban lebontották. Mikor a teraszon hátat fordítunk a tengernek, előttünk van az épületegyüttes.

Alattunk a folyómeder parjtán a Gabriel torony található. 

Az apátság mai formáját közel 1000 év alatt érte el. Ezt egy 3D animációban is megtekinthetjük: 

A román stílusú templom alsó szintjének építéséhez 1017-ben kezdtek hozzá a szikla tetején. Ez alatt található a Földalatti Miasszonyunk kápolna, ami 10. századi apátság volt.  A 13. században emelték, 16 év alatt a templom északi fala mellé, a La Merveille (A Csoda) kolostort. 

Az épületegyüttes három szintje a kolostori hierarchiát tükrözi. A barátok a legfelső szinten éltek, a kolostor és a refektórium zárt világában. Jelenleg a Jeruzsálemi Testvéri Közösség rend tagjai élnek az apátságban. 

Az apát már egy kicsit “világibb” életet élve a középső szintet foglalta el. A kiszolgáló “pórnép” a katonák, zarándokok pedig az alsó szintet kapták. 

És most nézzünk körül, mi van a kapukon belül… 

Az apátságba belépve egy labirintusszerű sétába kezdünk. Hiszen a belső kapukon, lépcsősorokon keresztül egyik épületből a másikba jutunk. Bár jól kitáblázott túraútvonalon haladunk, de azért nem kell sokat “erőltetni” magunkat ahhoz, hogy eltévedjünk…  

A kolostor legmagasabb tornyán St. Mihály arkangyal szobra áll. A katolikus hagyomány szerint Mihály arkangyal a hét arkangyal (főangyal) egyike, ő a mennyei hadak nagy vezére és győztes harcosa. Jelképe hatalmas kardja, mellyel legyőz minden gonoszt, akaratereje hatalmas, Isten iránti hűsége megingathatatlan. A 152 méter magasságban lévő szoborból sajnos lentről nem sok minden látszik… 

A templomból átsétálhatunk a La Merveille gótikus kolostorba, amelyet 1211-ben II. Fülöp francia király kezdett el építtetni a sziget északi oldalán.

A kolostor kárpótlás volt azért, mert a király 1203-ban felgyújtotta a templom nagy részét a szigetért folytatott harc során. A nagyszerűen gondozott kert körüli keringő egy kis napfénnyel, üde színfolt a belső labirintus után. A kolostor része a refektórium, amely a szerzetesek étkezdéje is volt. 

Innét már csak lefelé haladunk, teremről teremre, addig míg a gótikus kolostor északi tartófalai alatt ki nem lépünk a szabadba. 

Ezek mellet az égbe szökő, komor falak mellett jutunk vissza a körsétánk kiinduló pontjára, Jeruzsálem kertjébe.

Egy nap után a konklúizó az volt bennem, hogy “OK! Most már biztosan tudom, hogy van ez a hely… De tényleg jó lenne megnézni az egészet alaposan! “

Élmény és fotó: Farkas Attila / gogogo.hu

3D Térkép: MSM