Az integráció az akadályozott emberek részvételének biztosítását jelenti a társadalmi folyamatokban az óvodától az iskolán át, a szabadidőben, otthon és a munkában. Léteznek születéstől, vagy kora gyerekkortól kezdve fejlődési zavarok. Ezeknek az a fő jellemzője, hogy a fejlődés minden területére kiterjednek, értelmi problémákat is okoznak, és a gyermek készségei nagy lemaradást mutatnak a kortársaikhoz képest. Ezért ezek a gyerekek gyakran kerülnek speciális iskolákba. A szülők döntésére normál iskolába kerülhetnek azok a gyerekek akik értelmileg nem súlyosan sérültek, és integrálhatóak normál közösségbe. Nagyon fontos a család, illetve a szakember szerepe. Fontos a korai felismerés. Például a gyermek figyelmetlenségének, a tanulási nehézségeknek is sokféle oka lehet, így a megoldás sem minden esetben ugyanaz. A sérült gyermek felnevelésében a család támogatásának óriási szerepe van. A hiperaktivitással, figyelemzavarral küzdő gyermek nevelése hatalmas kihívás. Ezek a gyermekek többnyire a legrosszabbat hozzák ki szüleikből, és még a legtürelmesebbek, legmegértőbbek is sok hibát követnek el. Minden szülőnek tudnia kell, hogy a legtöbb amit elvárhat önmagától, hogy „elég jó” szülő lesz – olyan, aki megpróbálja kihozni magából a legjobbat, aki tanul a hibáiból, és aki megpróbálja támogatni gyermekét minden felmerülő nehézségben. A sérült, fogyatékos gyerekek ép, egészséges kortársaikkal történő együttnevelése fontos pedagógiai és társadalompolitikai cél. A fogyatékkal élők ugyanolyan tagjai kell, hogy legyenek a társadalomnak, mint az egészségesek.
145
Előző bejegyzés
