Rahaf Mohammed: A lázadó
Al Masjid an Nabawi – Medina Saudi Arabia
2015-ben tizenhét fenntarthatósági célt fogadott el az ENSZ, ezen pontok egyike a nemek közötti egyenlőség: „mindenütt véget vetünk a nők és leányok ellen irányuló bárminemű hátrányos megkülönböztetésnek.” Könyvajánlómmal a fenntarthatóság kicsit elvont tematikáját szeretném közelebb hozni az olvasóhoz és bebizonyítani, hogy a fenntarthatóság az életünk része, @linda_konyvespolca ajánlója.
A szaúdi nők elnyomása és egy bátor lány lenyűgöző szökése és elevenedik meg Rahaf Mohammed: A lázadó című könyvében. Élénken él az emlékezetemben, amikor 2019-ben az összes hírműsor és internetes portál egy fiatal lány történetétől volt hangos. Ez a 18 éves lány elbarikádozta magát a thaiföldi repülőtéren és social médián keresztül kért segítséget, hiszen nem akarta, hogy hazatoloncolják Szaúd-Arábiába, ahol a biztos halál várt volna rá. Napokig nyomon követtem az eseményeket, ezért is örültem, amikor megláttam, hogy Rafah története könyv formájában is megjelent. 
A lázadó című regény egy élvezetes olvasmány, annak ellenére tudtam izgulni Rafahért, hogy pontosan tudtam mi történt vele. Sokat lehetett olvasni, hogy bizonyos reformok elindultak az országban, de a szaúdi nőkről mindig a gyámja gondoskodik, legyen az a férje az apja vagy a testvére. Nem utazhat egyedül, nem kaphat útlevelet, gyakorlatilag semmihez nincsen joga, csak amit a gyámja engedélyez. Hosszan sorolhatnám a tiltásokat.
„ Kutatásaim során azt is megállapítottam, hogy nincs még egy ország, amely olyan mértékben korlátozná, hogy a nők utazzanak és útlevélhez jussanak, mint Szaud-Arábia. És más országokban nincs olyan törvény, hogy a nőknek legyen férfi gyámjuk, aki mindent megszab, kezdve attól, hogy hova mehetnek, odáig, hogy ki lesz a férjük. Ettől válik nálunk nemzeti sporttá a nők elleni erőszak. „
A könyv egyik legfájóbb jelente, amikor Rafah felidéz egy 2002-ben történt tűzesetet, amikor 14 lány halt meg egy kollégiumban. A vallási rendőrség ugyanis nem engedte ki a kétségbeesett lányokat az égő épületből.
„Gyorsan terjedtek a lángok, és az épület megtelt füsttel. A lányok, akik többnyire még a szobájukban tartózkodtak, és a reggelihez vagy az első órájukra készülődtek, a kijárathoz siettek, az oda rendelt őrök, azonban nem nyitották ki a kapukat, hogy kimehessenek. Hogy miért? A lányok a nagy sietségben, hogy elhagyják az égő épületet, nem öltöztek föl megfelelően- nem viseltek fejkendőt- , és az utcán nem voltak férfi rokonaik, hogy fogadhassák őket. A lányok sikoltozva kérték, hogy engedjék ki őket, és a járókelők meg is álltak, hogy segítsenek nekik, miközben az épület égő pokollá változott. Ekkor megjelent a mutavviún és visszaszorította a tömeget, a lányok ugyanis bűnt követtek volna el, ha fedetlen fővel lépnek kis az iskolából. „
Kimondottan tetszett a könyv lezárása, hiszen bepillantattam Rafah kanadai életébe. Elmesélte milyen hétköznapi nehézségekkel kellett megküzdenie és – minden bűnük ellenére – mennyire hiányzik a családja.
Szerző: Kovács Linda / @linda_konyvespolca
kiemelt kép: / envato.com
