A film angol előzetese:
A film hivatalos weboldala:
www.lifeofpimovie.com
A film kritikája a filmkocka.hu oldalról:
Szeretem Ang Lee filmjeit, bár a Hulk azért kimaradhatott volna. Amikor a semmiből berobbant a Pí élete, mint új mozi, szinte semmit nem tudtam róla, csak annyit olvastam, hogy annyiban hasonlítják a Felhőatlaszhoz, hogy ez is egy megfilmesíthetetlennek hitt könyv alapján készült. Ahogy jöttek az első hírek az amerikai sikerekről, kicsit gyanakodni kezdtem, de azt kell mondjam, az év talán nem is végződhetett volna jobban, mint ezzel az alkotással. Pi élete.
A történetről talán elég annyi, hogy egy Piscine Molitor Patel nevű fiatalemberről szól, aki a középsuliban változtatta meg a nevét Pi – re, mert kezdte már kicsit unni, hogy társai folyamatosan a nevével szekálják. Az apjának egy állatkertje volt, amit fel kell számolnia, ezért a családját és néhány állatot egy teherszállító hajóra pakol, hogy Kanadába költözzenek. Az úton azonban balesetet szenvednek, és Pi egy mentőcsónakban találja magát egy hiéna, egy zebra, egy orángután és Richard Parker, a bengáli tigris társaságában. A tápláléklánc csúcsán persze az ember és a tigris áll, ezért rövidesen már csak kettesben folytatják a hajókázást, a megmenekülés reményében – 227 napon keresztül.
A filmben megismerhetjük Pi különös életét, aki gyerekként rájön, hogy hinni szeretne, de nem tud és nem is akar magának vallást választani, ezért egyszerre hiszi és tiszteli Buddhát, Jézust és Allah-ot is. Találkozhatunk olyan személyekkel, akik meghatározzák fejlődését, és láthatjuk, nem kevés az, amin ennek a srácnak keresztül kell mennie. Az a bizonyos 227 nap, Richard Parker személyisége (mert igenis van ennek a tigrisnek), az összes kaland mind a film indító mondatát próbálja segíteni : nem kisebb kijelentéssel kezdődik a mozi, minthogy aki ezt végignézi, az hinni fog Istenben. Nos, nem kell megrémülni, nem egy hittérítő alkotást láthatunk, de kétségtelenül könnyebben elgondolkodik az ember egy nagyobb, felsőbb hatalom létezésén. Még az olyan megrögzött ateisták is, mint én, megtalálják azokat az apró mondanivalókat, amik segítik megérteni a hit erejét, és azt, miért is lehet az jó másoknak.
Mindez a mondanivaló azonban sokkal kevésbé lenne erős, ha nem támogatná meg Ang Lee egy olyan látványvilággal, amiért érdemes volt 3D-ben leforgatni a filmet. Nagyon régen nem láttam ilyen tudatos technikát, végre egy mozi, ahol nem kell szidnom a három dimenziós képet : a Pi élete tökéletesen kihasználja annak minden lehetőségét. Mindehhez jön egy olyan számítógép generálta figura, amelyiknél igencsak figyelnem kellett, hogy kiszúrjam, az bizony nem élőlény. Richard Parker, a bengáli tigris olyan szinten lett kidolgozva, hogy tényleg durván szőrszálhasogatónak kell lennünk, ha bele akarnánk kötni. A rendező ügyesen kerülte az ismert színészeket, a Pi-t különböző koraiban alakító négy színész mind ismeretlen (legalábbis számomra), és nem is hiányoztak innen nagy nevek.
Mondanivaló és látvány – ritkán sikerül a kettőt úgy összehozni, ahogy az a Pi életében sikerült. Lehet, hogy lesz, akinek egy kicsit sok az, hogy végül is minden dolgot megpróbál valami isteni jelenlétnek tulajdonítani – de ha ettől el tudunk vonatkoztatni, egy olyan filmet nézhetünk meg a moziban, ami a szemnek és a léleknek is kellemes “táplálék”.