A természettel összhangban élő népek már évezredekkel ezelőtt felismerték annak fontosságát, hogy ne halásszanak, ne vadásszanak többet a hal- és vadállomány természetes szaporulatánál. Hasonló elveket követtek a mezőgazdaságukban is. Modern világunk fényévekre került ettől az ősi harmóniától: az anyagi haszon féktelen hajszolása, a tékozlás és mértéktelenség egyre határozottabban fenyegeti „mindennapi kenyerünket”. A világ halászterületeinek háromnegyede már kimerült, és 2050-re a Földön élő állatfajok egynegyede a kihalás szélére sodródik vagy kipusztul. De a környezetet kiszipolyozó monokultúrával és vegyszeres gazdálkodással sújtott mezőgazdaságon belül is egyre erősebbek a kiutat, a fenntarthatóságot kereső módozatok. Közülük is kimagaslik a permakultúra.
A permanens agrikultúra, vagyis állandó, fenntartható mezőgazdaság egyik fő jellemzője az energiatakarékosság és a természeti energiák kihasználása. Holisztikus szemléletmódja összekapcsolja az energiatermelést az élelmiszertermeléssel.
