Pápai fellegvár Vatikán szomszédságában – Róma, Angyalvár

Különleges történelmű építmény tükröződik a Tevere vizében. A téglából emelt erődrendszert nagy terek veszik körül, emiatt szinte minden oldalról egy impozáns épület benyomását kelti. 

A központi elhelyezkedésének köszönhetően, érdemes a falakat alaposan végigjárni, mert a belváros számos pontjáról készíthetünk innét panorámaképeket. 

Az Angyalvár (olaszul Castel Sant’Angelo, latinul Moles Hadriani) eredetileg Hadrianus császár síremlékeként épült. Története lényegében egybeesik Rómával, a folyón átívelő mindig nagy forgalmú Ponte Sant’Angelo híd köti össze a várossal.  

A Moles Hadriani 135 és 139 között Hadrianus császár síremlékének, a halikarnasszoszi mauzóleum (mely Mauszólosz, perzsa királyi helytartó és felesége számára épült a kis-ázsiai Halikarnasszoszban) mintájára épült. Az építést a császár halála után Antoninus Pius fejeztette be, s akkor helyezte el benne a Hadrianus hamvait rejtő porfirkoporsót (vulkanikus kőzetből készült koporsó). 

Ahol Hadrianus urnája állt, egy márványtáblán a császár verse olvasható: Animula vagula blandula / hospes comesque corporis / quae nunc abibis in loca / pallidula rigida nudula /nec, ut soles, dabis iocos? – Lelkecske, kóborka, dévajka / Testem vendége, s társa te / Mely tartományba utazol? / Dermedtbe ködösbe, sápadtba, / Kis tréfáidnak vége már?”

A legenda szerint Péter apostolt is itt a közelben temették el keresztre feszítése után, valamikor i.sz. 64 és 68 között.

Őszinte leszek, a történelmi szálat ottjártunkor kicsit elengedtük… Magát az épületet és a falakról a gyönyörű kilátást helyeztük előnybe a római naplementében. A gyakran sötét belső terek sajnos egyébként is nagyon nehez fotózhatóak. Finoman szólva nem panorámaablakokkal van felszerelve… 

Ettől még érdemes megemlékezni arról, hogy a kellemes őszi délutánon kilátónak “használt” építmény rendkívüli “életutat” tudhat maga mögött.

Caracalla uralkodásáig a császárok temetkezőhelye volt. Az alapépítmény egy 84 méter élhosszúságú négyszög, amelyen egy 60 méter átmérőjű monumentális henger áll. A henger belsejében egymás alatt 4 kamra található (legalul a sírkamra), melyeket spirális folyosó vesz körül. Ezt az eredeti funkciót i.sz. 403-ig töltötte be, amikor Honorius nyugati császár parancsára bekerült az Aurelianus falai közé. 

A középkorban már Róma erődjének számított az épület. III. Miklós pápa a 13. században titkos alagúttal kötötte a Vatikánhoz (ez az ún. Passetto di Borgo), így lehetővé vált, hogy a pápa bármikor menedéket keressen a várban. Annyi harc folyt érte, hogy a polgárok 1379-ben megkísérelték lebontani, szerencsére csak a márványborítás esett áldozatul ennek az akciónak. 

Az aljzat sarkain férfiakat és lovakat ábrázoló bronzszoborcsoportok, a tetején pedig szintén bronzból készült szekér áll, melyet Héliosz isten vezetett, és mellette a császárt ábrázoló szobor áll.

Az avignoni fogságból hazatérve a pápák az Angyalvárat választották fellegváruknak. IX. Bonifác pápa kezdte meg az épület átépítését 1393-ban. VI. Sándor négy bástyát építtetett az alapnégyszögre. Ide menekült VII. Kelemen pápa, amikor V. Károly zsoldoshadserege 1527-ben elfoglalta és kifosztotta Rómát (Sacco di Roma). Az ostrom idején Cellini innen lőtte ágyúival az ellenséges hadat.

Az épület börtönként is funkcionált, itt raboskodott például Giordano Bruno, Beatrice Cenci, Benvenuto Cellini, Cagliostro

Nyugodtabb időkben az Angyalvárat a pápák nyári laknak használták. Még V. Miklós kezdte el a pápai lakosztály építését a vár felső részén, mely végül III. Pál pápa idején fejeződött be. 

Az Angyalvár nevet az 590-ben pusztító pestisjárvány idején kapta. A járvány megfékezésére I. Gergely pápa könyörgő körmeneteket tartott. A legenda szerint egy alkalommal a vár tetején meglátta Szent Mihály arkangyalt, amint a büntetés kardját visszahelyezi hüvelyébe, ezzel jelezte a járvány végét. Az épület tetejére először Baccio da Montelupo, Szent Mihályt ábrázoló márványszobra került, ma ez a szobor a várudvaron látható.

Ezt a szobrot 1753-tól felváltotta a Peter Anton von Verschaffelt által készített bronzszobor.

1870-ben az épületet államosították, ezután börtönként, majd kaszárnyaként működött. 1905-ben kezdték el a restaurálását, 1933 óta múzeumként funkcionál.

Róma a Tiberis mentén, kilátással az Angyalvárra és a Szent Péter-bazilikára (Rudolf Wiegmann 1834)

A viharos történelmű Castel Sant’Angelo építészeti szépségével, szerencsére ma már a naplementében csak egy ragyogó helyszín pár pohár bor elfogyasztására a Tevere partján. 

Élmény és fotó: Farkas Attila / gogogo.hu

Térkép: Castel Sant’Angelo

Információk: wikipedia , castelsantangelo.com