A (Komárom Esztergom megyei) bajóti Öreg-kő túra nagyon népszerű a családos kirándulók és a falmászók körében is. A szikla a Gerecse hegység része. Számtalan irányból megközelíthető (Nyergesújfalu, Bajót, Péliföldszentkereszt, Mogyorósbánya), a kérdés csak az, a kirándulónak mi a célja, hány kilométert és milyen terepen szeretne menni.
Mivel tél van, és sár, és nyafogós gyerekeink is vannak, meg az idő is nagy úr, ezért mi a Péliföldszentkeresztről induló utat választottuk. Parkolni lehet az idősek otthona után található hatalmas parkolóban. Jobb időkben itt egy látogató központ is nyitva áll kiállítással, büfével, játszótérrel, mosdóval, de most minden néma és üres.
A templom felé indulunk a járdán felfelé, bekukkantunk a kapuján, meglessük a gyönyörű templombelsőt.
A Szalézi rend háza mellett kanyarodunk be az erdőbe, végig egy hatalmas ranch mellett, láthatunk hatalmas szürke marhákat, lovakat, és egy mesterséges tavat odabent.
Rövid felfelé tartó gyaloglás után a Mária forráshoz jutunk, ahol vizet vételezünk a kulacsainkba (inkább kiöntjük az otthoni csapvizet), és megcsodáljuk a Mária szobrot. Tovább indulva tapossuk a sarat egy keskeny, emelkedő úton, majd kijutunk egy nagy mezőre, amin át kell vágnunk, végig még mindig a farm kerítés mentén.
Ennek az útnak a végén kicsit megtorpanunk, egymást tolva-húzva jutunk fel egy földútra, ahol jobbra kell fordulnunk, rövid dagonyázás után éles balra fordulással beérünk az erdőbe. Körülöttünk mohás fatörzsek mindenütt, jól járható az avarral borított út.
Kisebb társaságokkal találkozunk. Nagyjából tizenöt perc kényelmes tempójú, de még mindig emelkedő séta után elérjük a pihenőt. A tűzrakó helyen már tüsténkedik néhány kiránduló, egyelőre csak füstöl a fa, de nem adják fel. Felettünk magasodik a kőszikla, testes és tekintélyes.
Lépcsősoron indulunk a teteje felé, egy darabon korlát is vigyázza a testi épségünket, majd a korlát elfogy és a tériszonyosok némi ima mormolásával jutnak fel először a Jankovich Barlanghoz, az információs tábla leírást ad a kialakulásáról, a tetején található lyuk különlegességéről, és kéri, ne zavarjuk a denevérek nyugalmát.
Alaposan körül nézünk, a nagyobb barlang kisebbik testvérében is állunk elvarázsolva néhány percig, megcsodálva a kőszikla rajzolatait, a víz munkáját.
A bátrabbak ezután bokorba, fűszálba, fatörzsbe kapaszkodva nekivágnak az Öreg-kő platójának, amely 375 méterre magasodik a tengerszint fölé.
Szó se róla, a kilátás megéri az erőfeszítést, mindenesetre ez egy technikásabb szakasz, félőseknek nem ajánlott. A sikeres leérkezés után (a hegymászók tudják, hogy lefelé kell igazán vigyázni a hegyen) a pihenőhelyen választunk egy kétpados faasztalt, kipakoljuk az otthonról hozott elemózsiát, kicsit levakarjuk a kapaszkodó tenyerünkre került sarat, fakérget, s jóízűen tízóraizunk.
A már ismert úton megyünk vissza az autó miatt, de mehetnénk Bajót vagy Nyergesújfalu felé is, szinte minden irányból hazajutnák egyszer, csak idő kérdése.
Szöveg: Bankó-Erdősi Viktória
Fotó: Varga Andrea, Bankó-Erdősi Viktória
