Eddigi életemben a nyári nap-éj egyenlőség estéjét a legvarázslatosabban a francia partok közelében töltöttem. Bolygórendszerünk központi égiteste kevéssel 11 óra előtt éri el ezen a hosszúsági körön a horizontot, majd pillanatok alatt “merül” a Kelta-tengeren vizébe, miközben a környező sziklákat hihetetlen színűre festi.
A látvány önmagában is varázslatos, de itt a jelenség olyan mint egy lassított felvétel, ahol szinte megáll az idő. Valójában a maplemente órákon át tart és amikor a vekkerünkre pillantva azt hisszük 9 óra körül, hogy csak pár perc van míg lebukik a horizonton a napkorong, valójában csak akkor kezdődik a varázslat…
Franciaország kontinensbeli legnyugatibb pontja a Bretagne térség. A következő jelentősebb szárazföld ettől a helytől nyugatra, bolygónk ötödik legnagyobb félszigete, a Labrador (félsziget). Szerencsére nem kell addig elvitorláznunk látnivalóért, hiszen ez a környék is számtalan varázslatos hellyel kápráztat el bennünket.
Brestből indulva kontinens Bretagne partszakaszán kívül sok apró sziget, és zátony várja az itt hajózókat. Bármennyire is csábító a víz balatoni, vagy adriai vitorlásként, itt teljesen más hajózási körülmények várják a kapitányokat. A La Manche csatorna és az Északi-tenger árhulláma nagyjából egy időben, a normandiai partoknál találkozik. Ekkor a dagály magassága gyakran eléri a 10, különleges esetekben a 14 métert is. St. Maloban például 13 méter. Ez azt jelenti, hogy nagyságrendileg 12 óránként ilyen mértékben változik a tengerszint. Azért ez a partvonalaknál elég szembetűnően látszik…
Érdemes nagyon figyelni a hajózási útvonal megválasztására, mert ha a kijelölt úton ha nem jó időben érünk el egy példáúl a nyílt tengeren egy zátonyt akkor lehet, hogy már éppen csak minimális víz fedi a sziklákat.
Egy alkalommal mi is így jártunk. Volt egy közel 5-6 órás nyílegyenes “takkunk”… nagyrésze motorral és jófajta La Manche felöl érkező angol köddel… Ezt inkább csak túlélni lehet, élvezni kevésbé, miközben motorral hasítottunk a zéró csomós „szélben”… Valahol a féltávnál a mélységmérő vészesen “partot” jelzett… vagyis úgy tűnt a kontinenstől 2-3 órányira, hogy felszaladtunk a szárazföldre… Kiderült, hogy a zátony az útvonal tervezésénélnél még kellően “mélyen volt” a tőkesújhoz mérten, de mire odaértünk elfogyott felette a víz… Szerencsére Posseidon egy hullámot küldött a vitorlás alá, és az pont átvitt rajta bennünket…
Így a vitorlás 5 fős legénységének nem kellet egy dingiben várnia a mentőhajót…
A Kelta-tenger (angolul Celtic Sea, írül An Mhuir Cheilteach) az Atlanti-óceánnak egy Írországtól délre fekvő része. A Szent György-csatorna, a La Manche-csatorna, a Bristol-csatorna, valamint Wales, Cornwall, Devon és Bretagne határolja. Nevét a tengerpartokon jellemző kelta örökségek után kapta. Első fennmaradt ilyen néven történő említése 1921-ből E. W. L. Holt tengerbiológustól származik, aki Dublinban találkozott az Angliából, Franciaországból, Írországból és Skóciából érkezett halszállítmányokkal. Régebben a tenger északi részét a Szent György-csatorna részeként definiálták, és a déli, az Egyesült királysághoz tartozó rész a Southwest Approach részeként ismert. A déli rész pontos meghatározása a geológia és a hidrológia elterjedésével vált lényegessé.
Nem létezik délen és nyugaton olyan szárazföldi terület, mely a tengert elválasztaná az Atlanti-óceántól. Holt azt tanácsolta, hogy a 366 méteres mélységvonalat és Ouessant-t tekintsék határnak. A Nemzetközi Hidrológiai Szervezet 1976-ban elfogadott meghatározása loxodromák használatával a következőképp határozza meg a Kelta-tenger határait.
A vörös a zöld és a kék alapszínek ezernyi változata szegélyezi utunkat a térségben. Két állapot van: a vakítóan tiszta szeles idő, amikor minden hihetetlen szinekben ragyog, vagy a kisérteties köd, amikor kapaszkodunk a kormányba, és még azt sem látjuk magunk előtt, hogy milyen hajót vezetünk…
Számtalan tölcsértorkolatú folyó szalad a tengerbe, melyek partján kisebb nagyobb városkák találhatóak. Ilyen Morlaix város is Franciaország Bretagne régiójában. Finistère megye harmadik legnépesebb települése Brest és a megyeszékhely, Quimper után. Franciaország kulturális és történelmi városa címet viseli.
A tölcsértorkolaton „csorgunk” felfelé.
Ezen a helyen nagyon nehéz hibázni ha fényképezőgép van a kezünkben…
Jelentkezzen aki nem szeretne egy ilyen házban lakni…:)
Ez egy jó tábla… a szigeten autót sem láttunk… Ezekbe az utcácskákba egyébként is legfeljebb kertitraktorral lehetne elférni…
A vízpartig egyik szigeten sem kell sokat sétálni… Világítótoronyból pedig biztosan több van a térségben mint pl. élelmiszerboltból…
Paon Lighthouse
Paon Lighthouse
Itt mindent a tenger és a végtelen nyugalom ölel körül. És azt érezzük, hogy nem is szeretnénk ebből a „szorításból” menekülni…
Élmény és fotó: Farkas Attila / gogogo.hu
Térkép: Kelta tenger
Információk: wikipedia