A kenyér mindennapi táplálék. Minden országnak megvan a maga jellegzetes kenyere, péksüteménye. A franciák büszkék a baguettre, az arabok grillen sütött húsokkal és zöldségekkel töltik meg a pitát, a bajorok a rozsból készült kenyeret kedvelik. A mi kiflinket például közel 450 esztendővel ezelőtt készítette először egy bécsi sütőmester, a török félhold formáját utánozva. Nagyanyáink korában nem volt ennyiféle kenyér, mint napjainkban, és az sem volt kérdés, hogy a fehér kenyér vagy a teljes kiőrlésű az egészségesebb. A magyarok már az őshazában a téli szállások környékén étkezési célra gabonát termesztettek. A 17. században Magyarországon egy 4-5 tagú családban kéthetenként közel 30 kg kenyeret fogyasztottak el. Nagycsaládos közös sütések, a jó szomszédok egymásnak küldött kóstolói, az egymásrautaltság a földdel, az élővilággal és a közösséggel, olyan együttműködési rendszert képeztek, melyre manapság azt mondjuk: fenntartható. Napjainkban Magyarországon körülbelül 140 féle kenyér és 300 féle péksütemény kapható a boltokban. A kenyér beszerzését nagyon könnyű megoldani bolti vásárlással – csak bedobunk egy előre csomagolt kenyeret a kosárba, és kész is. De gondoljuk csak végig, mi lehet abban a kenyérben, ha az van ráírva, hogy hetekig eláll? A házi kenyérsütésnek megvan a maga semmihez nem hasonlítható varázsa. A karcsú vonalalakért folytatott küzdelemben sokan a kenyeret zárják ki legelőször az étrendből. Pedig a szénhidrátokra igenis szüksége van szervezetünknek ahhoz, hogy egész nap jól bírja energiával. Ezeknek a tápanyagoknak a segítségével lesz erőnk gondolkodni, dolgozni és sportolni, növekedni és élvezni az életet.
