A barokk város története
Valletta nevét alapítójáról, a mély tisztelettel övezett Szent János Rend nagymesteréről, Jean Parisot de la Valette-ről kapta, azonban a város valójában fő ellenségének, a török nagyvezérnek, Nagy Szulejmán szultánnak köszönheti születését.

Amikor a lovagok 1530-ban megérkeztek Máltára, Birgu (Vittoriosa) kis falvában telepedtek le, amely a Fort St. Angelo erőd védelme alatt állt. Sikerült kiszélesíteniük a régi Szent Elmo őrtornyot a szemben lévő Sceberras félszigeten, de a védelmi vonalaik még így sem voltak elég erősek. A Sceberras hegy stratégiai fontossága egyre inkább nyilvánvalóbbá vált a Nagy Ostrom során.

Vallettát az ostrom előtt tervezték. De a terveket csak azután lehetett megvalósítani, hogy a hálás keresztény világ gazdag ajándékokkal és kincsekkel halmozta el a lovagokat Szulejmán legyőzéséért. V. Piusz pápa és Fülöp, Spanyolország királya a pénzbeli támogatás mellett kölcsönadta a kiváló hadi technikus, az olasz származású Francesco Laparelli szolgálatait.

A fenséges erőd a két mélyen fekvő kikötő, Marsamxett és a Nagy Kikötő partjaiból meredeken kiemelkedő Mount Sceberras félsziget száraz szikláin épült fel. Építése 1566-ban kezdődött, és a város lenyűgöző bástyáival, erődjeivel és katedrálisaival meglepően rövid idő, mindössze 15 év leforgása alatt épült fel.

A modern város
Laparelli egyedülálló lehetőséget kapott a tökéletes város megalkotására. Valletta talán nem egy modern város benyomását kelti, de valójában az utcák rácshálózatán alapuló várostervezés egyik legelső példája.

A város a lovagoktól a szolgákon keresztül a kereskedőkig minden társadalmi réteg igényeit kielégítette. Laparelli terve gondoskodott a friss víz csővezetékeken történő bevezetéséről és a csatornahálózat kiépítéséről, melyek előremutató elképzelések voltak abban az időben. Az utcák rácshálózata egyfajta város méretű légkondicionálásként lehetővé tette a friss levegő beáramlását és cirkulálását a keskeny utcákban.

Valletta szép példája egy tervezett, 16. századi városnak: szokatlan a maga idejében, mivel a városi központok főként korai településekből nőttek ki. A sziklás Sceberras hegy, melyen épült, nem bizonyult könnyű helyszínnek: az építkezések elkezdéséhez tekintélyes mennyiségű szintezésre volt szükség. La Valette 1568-ban, még az építés befejezése előtt meghalt. 1571-re azonban már eléggé felépült a város ahhoz, hogy a lovagok átköltözzenek Birguról.

Laparelli 1570-ben elhagyta Máltát, a munkát azonban a máltai építész, Gerolamo Cassar tovább folytatta. Cassar volt felelős a legtöbb korai épületért, mint pl. a St. John’s Cathedral (Szent János Székesegyház), a Sacra Infermeria (kórház), az „Auberge”-k, a Lovagok Rezidenciáinak szállásai illetve rendházai, és a Magisztrális Palota.

A 16. század fordulóján Valletta már meglehetős terjedelmű város volt. A szigetek minden részéről jöttek ide az emberek, hogy biztonságos bástyái védelmében éljenek.

Valletta hamarosan kiemelkedő szerepet kapott a Rend és a szigetek életében. A lovagoknak először otthont adó kikötő menti Három Város kikötőállomásainak köszönhetően azonban megtartotta gazdasági jelentőségét. Mdina, a régi középkori főváros azonban elveszítette fontos szerepét, és holtággá vált. A máltai nemesség, a szicíliai és spanyol hűbérurak leszármazottainak otthona maradt.

A második világháború pusztulást hozott Máltára. Vallettát súlyosan lerombolták a bombázások, a város számos kincseinek, mint például a lovagok mesterművének, a Szent János Székesegyháznak azonban sikerült érintetlenül átvészelnie a háborút.

Valletta lakossága napjainkban kisebb, mint a háború előtt volt, de ennek ellenére sürgő-forgó város, a szigetek fő üzleti központja és a kormány székhelye.

Térkép: Valleta West

Szöveg: www.visitmalta.com

Fotó: Farkas Attila/www.gogogo.hu