A XXI. században a globalizáció és a fogyasztói társadalom világában ugyanazt az élelmiszert, ruházati terméket, telefont vagy számítógépet vásárolhatjuk meg a világ minden szegletében. Egységes trendeket követünk, ám saját kultúránk ápolása elveszett a nagy modernizációban. Az Y generáció tagjai a modern technika és a számítógép világában élnek, de a magyar hagyományokat már nem ismerik. Képesek vagyunk megállítani ezt a folyamatot? A jövő generációja ismerni fogja még a Kodály-módszert, vagy a csárdás lépéseit? Kulturális örökségünk nagyon sok formában jelen lehet életünkben. Sétálhatunk az Andrássy úton vagy Hollókőn, részt vehetünk húsvéti locsolkodásban, de tanulhatunk egy-egy új népdalt. Ettől leszünk mások, nem pedig egy nemzet a sok közül. A világ kulturális örökségének védelme 40 éve az UNESCO nevéhez kötődik. 1972. novemberében született meg a legjelentősebb eszköz földünk egyetemes természeti és kulturális értékeinek megőrzésére az UNESCO Világörökség Egyezménye, amelyet eddig 189 tagország ratifikált. A magyar táncház mozgalom is rákerült az UNESCO közösségi életet biztosító módszerek világlistájára.A táncház mozgalom célja élve megtartani a Kárpát-medence falvainak paraszti kultúráját. Ezeknek a hagyományoknak a megtartásával és ápolásával közösségeket építhetünk és identitásunkat erősíthetjük. Olyan célok ezek, amelytől napjaink többek lesznek mint az egyszerű anyagi létezés. A hagyományok ápolása kulturális örökségünk védelme alapkérdés. Ezek nélkül a hagyományok nélkül minden kultúra halottá válik, megszűnik egy nemzet identitása. Egy halott kultúrát feltámasztani sokkal nehezebb feladat, mint átadni értékeinket a generációk között.
