Isola d’Istria, a kisváros számtalan rejtéllyel.
Az egykori kis sziget – hasonlóan Rovinjhoz – mára már száraz lábbal is megközelíthető.
Ismertsége és látogatottsága is jóval kisebb mint például a szomszédos Pirannak, de talán ez az egyik igazi bája ennek az ízig-vérig kikötővárosnak. És most kellene befejeznem az élménybeszámolót, hogy még csak véletlenül se keltsem fel senkinek a kedvét Izola felfedezésére…
Izolski mandrač
De nem így teszek, csupán arra kérek minden idelátogatót, hogy próbáljon minél jobban beleolvadni a helyi halászok forgatagába. Talán elsőre nem is kell mást tenni, mint a Sončno Nabrežje sétány valamelyik éttermének teraszán kérni egy korsó hideg Lasko Zlatorogot, és figyelni a kikötői forgalmat. A másidik korsó után egyre inkább azt érezzük, hogy nem is olyan nehéz a szlovén halászok élete…:)
A helyiek szerint Izola egy nyüzsgő mediterrán város, amely barátságos lakóinak melegségéről és vendégszeretetéről ismerhető fel. Mára a kisváros már elsősorban turisztikai központ, de lelkét a halászat, a bor- és olajtermelés még őrzi, ezért is különbözik annyira a szomszédos tengerparti városoktól.
A település egy néhai szigeten (erről árulkodik az olasz neve: Isola d’Istria – Isztria szigete) fekszik, és az I. században alapították. A középkorban egy kőhíd kötötte össze a szárazfölddel. 1253-ban szerzett városi jogait elvitatták a szomszédos Piran és Koper városok, ami miatt több mint százéves ellenségeskedés kezdődött közöttük. Gazdasági hanyatlásának legfőbb okai a pestisjárványokban és Trieszt felvirágzásában keresendőek.
A következő mérföldkő Izola történetében az volt, amikor I. Napóleon bevonuló hadai – a lerombolt várfalakat a tengerbe dobálva – “félszigetesítették” a várost.
1918-ban újabb impériumváltást élt át a város. Az osztrákokat az olaszok váltották a sorban. E forgatókönyv szerint játszódott le a következő uralomváltás is 1945-ben, azzal a különbséggel, hogy most az olaszok lettek a szenvedő felek, Jugoszlávia ellenében. 1991 óta viszont a sziget a független Szlovénia része.
A nagy kikötő mellett itt is – akár csak Koper és Piran városokban – kisebb, sekélyebb kikötőt építettek a kis hajók számára. Itt mandrač-nak hívják ezt a néhány hajó számára biztonságos helyet nyújtó menedéket. Lehet, hogy tévedek, de itt szerintem csak a vén tengeri medvék köthetnek ki, akik már akkor is halásztak az Adrián, mikor Izola még sziget volt, és a gőzhajó csak legfeljebb Verne fantáziájában létezett…
Izolski mandrač
A hajózás fejlődésével a kikötők a mandračon túl is terjeszkedtek, és nagyobb hajókat fogadtak. A forgalom különösen a két világháború közötti időszakban nőtt, amikor az izolai halfeldolgozó ipar elérte a csúcspontját.
Ahhoz, hogy Izolát bebarangoljuk nem kell 3 napi “hamuban sült pogácsát” a tarisznyánkba tenni. Eltévedni sem nagyon tudunk, mert reggel 8 után ha a nap irányába indulunk bármelyik sikátorból, rövidesen a tengerpartra érünk. Szóval csak bátran induljunk a házak közé, mert amennyire pici a városka annyira sok értéket rejt.
A kikötőtől pár lépésre találjuk az egykori városi palotát mely 1325-ben épült gótikus stílusban. Mai barokk homlokzat a XVII.században került az épületre. A palotának a belső tere számos beavatkozáson esett át az évszázadok stílusváltozásai során. A homlokzatot egy oroszlán szobra díszíti, amely a kis mandračára néz.
A Szent Márk oroszlán szobra és az egykori városi palota
A Szent A Manzioli téren található St. Marije Alietske, Izola legrégebbi temploma. Egykoron Mária mennybemenetelének szentelték. Jellegzetes román stílusú kialakítása miatt építését a XI. század második felére teszik. A templom sajátossága az oktogram alapú, keresztboltozatos mennyezetű kompozíció, amely a maga nemében az egyetlen.
Church of St. Marije Alietske Izola
Church of St. Marije Alietske Izola
A St. Maurus’s Parish templom Izola leglátványosabb temploma. A lazacszínű épület a sziget legmagasabb pontján áll, és felismerhető sziluettet ad már messziről a városnak. Eredetileg egy kis templom épült ezen a helyen 1356-ban. A jelenlegi szentélyt 1547-ben építették, de az évszázadok során többször átalakították. A templomot utoljára a XX. század elején újították fel. Ezalatt szerencsére megőrizte a barokkosan átváltozott reneszánsz kompozíciót.
St. Maurus’s Parish Church
St. Maurus’s Parish Church
St. Maurus’s Parish Church
St. Maurus’s Parish Church
A templom mellett áll a több mint 30 méter magas harangtorony melynek építése 1585-re tehető. Az építéséhez közönséges isztriai követ használtak. A harangtorony tetejére 99 lépcsőfok vezet fel, amennyiben szerencsénk van és nyitva találjuk, érdemes felmászni.
Galériák és stúdiók
Művészi arculatán keresztül is érezhető a mediterrán kisváros hitelessége. Az óváros központja tele van galériákkal és stúdiókkal. Sok esetben közvetlenül a Ljubljanska és a Koprska utcáról nézhetjük meg a művészek alkotását a stúdiókban vagy a stúdió előtt.
A Gregorčičeva utcában található Besenghi degli Ughi palota melletti épület, a Scuola Batutti ostorozó testvériség imaháza , Izola egyik legrégebbi épületeként tartják számon. Különösen a belső teret alakították át több alkalommal, viszont megőrizte gótikus külsejét.
A korbácsoló testvériség kápolnája
A korbácsolók egyébként a római katolikus egyház egyik szektája volt, akik saját testük megkorbácsolásával bánták meg bűneiket.
A korbácsoló testvériség kápolnája
A Besenghi Degli Ughi palota Szlovénia egyik legjobb állapotban fennmaradt késő barokk építészeti emléke és egyben Isztria egyik legszebb épülete. A háromemeletes palota a korabeli viszonyokhoz képest viszonylag rövid idő alatt, 1775-től 1781-ig épült. A tekintélyes és gazdag Besenghi család a milánói építészre, Filippo Dongettire bízta palotájának építését, aki az egyik legjelentősebb építésze volt azoknak az időknek. A palota sarkában található kőoroszlán a XIII. századból származik. A család gazdag könyvtárral is rendelkezett, mintegy 3000 könyvet és kéziratot őriztek meg a XVI-XVII. századból.
Sajnos a nagyközönség előtt zárva van a palota. De a belsejéről készült egy 3D videó amely ezen a linken érhető el. Ma a palotában működik az Izolai Zeneiskola, a fényűző terem pedig esküvők lebonyolítására is szolgál. A palota belsejében van egy másik különlegesség: a Dante Copiosus installáció, amely fontos lépés az Izola elfeledett rejtélyének megoldásához vezető úton.
A sikátorok fogságából pillanatok alatt a tengerparton lehetünk, csak egy irányba kell mennünk… ez a félszigetek sajátossága… Na jó… itt ne kelet felé induljunk…!!! 🙂
A partisétány is nagyon hangulatos, a 1/2sziget végén pedig egy kis park található, ahol még a déli napsütés elöl is el tudunk menekülni.
A fák közül a tengert nézve a sós szellőben semmi más dolgunk nincs, mint gondolatban “visszasétálni” a sikátorok között az időben az egykori szigetre.
Élmény és Fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
Térkép: Isola d’Istria
Információk: Wikipédia, visitizola.com
