Európa

Hazánk egyik legősibb kegyhelye – Máriagyűd

A Pécsről Siklós felé tartó 58-as úton érdemes nyitott szemmel autózni. Túronyban egy Árpád-kori templomot találhatunk, majd a Mecsek déli lankáin kanyarogva rövidesen előbukkan két hatalmas templomtorony.

A főútról letérve a Tenkes-hegy lábához kanyarodtunk. A hosszú lépcsősor végéről egy gyönyörűen felújított templomegyüttes nézett le ránk. Első pillanatban a párizsi Sacré Cœur-bazilika jutott eszembe a templomhoz vezető hosszú feljáró láttán.

Már a rómaiak idején is lakott településen 1333-ban plébániatemplom állt, ahol a török időkben is folyamatos volt a keresztény istentisztelet, s a hódoltság békésebb évtizedeiben a környék legjelentősebb települései közé tartozott. Ebből az időszakból származnak azok a legendák, amelyeket a ferencesek a 18. század közepén jegyeztek le.

Ezek szerint Szent István korában bencés szerzetesek kápolnát építettek egy szláv eredetű Mária-szobor fölé. A szobor aztán eltűnt, majd egy csodatévő forrásnál remeték találtak rá. A 17. század második felében vették kezdetüket a templomnál a Mária-jelenések.

A siklósi ferences rendházfőnök 1698-ban kegyszobrot hozott Kaproncáról, amelyet aztán a Rákóczi-szabadságharc idején el kellett menekíteni Gyűdről – a későbbi tanúvallomások szerint a támadók ugyanis a szobrot el akarták pusztítani, ám ez több, egymást követő csodának köszönhetően nem sikerült.

A kegyszobrot először a siklósi várban helyezték biztonságba, majd miután a várat bevették a rác csapatok, a jószágkormányzó Eszékre szállította. Ez a szobor mindmáig az eszéki ferences templomban látható. 1706-tól újabb jelenések kezdődtek Gyűdön, ami a harcok idején is ébren tartotta a Mária-tiszteletet a környéken.

1713-ban Nesselrode Ferenc Vilmos pécsi megyéspüspök adományozott új kegyszobrot a kegyhelynek, amely ma is ott áll a főoltár trónusán. Az 1714. évi pécsi zsinaton már „Szűz Mária csodás szobrával és templomával” ékesített Gyűdről írtak a források, ahová a csodás gyógyulások és a Mária-jelenések hírére egészen távoli vidékről érkeztek a hívek.

A 18. század első harmadában Gyűd már nagy jelentőségű kegyhellyé vált – főképp 1737-38-as pestisjárvány idején érkezett nagyszámú hívő fogadalmi körmenetben a környékbeli településekről. Ezt követően létesült a ferences rendház, és magát a templomot is kibővítették. Ugyanakkor az évkönyvek tanúsága szerint a csodás gyógyulások folytatódtak: 1723 és1799 között 302 esetet jegyeztek föl. 1805-ben VII. Pius pápa búcsúkiváltságokkal látta el Máriagyűdöt, 1846-ban pedig Scitovszky János pécsi megyéspüspök hivatalosan is kegyhellyé nyilvánította és Gyűdön ismét önálló ferences residentia – nem teljes jogú rendház – létesült.

1860-ban helyezték el a domboldalban a Fájdalmas Anya szobrát, 1900-ban pedig a keresztény Magyarország 900 éves fennállása emlékére felállítják Kiss György cink korpuszával a jubileumi keresztet. Ebben az évben készült el a mai orgona is, melyet aztán többször bővítettek. 1927-ben került a templom mellé az Immaculata-szobor, 1937-38-ban pedig felállították a szabadtéri oltárt.

A mai templom helyén annak idején egy 14. századi, egyhajós templom állt. A hajó keleti felét jelenleg a szentély őrzi, immár megnagyobbított apszissal. A nyugati felét 1739-ben elbontották, és kiszélesítették a templomhajót, melyet két déli tájolású toronnyal, új kapuval és egy-egy oldalkápolnával láttak el.

A szentély déli záródásánál nyílik a középkori bejárat fakapuja, amelyet különleges alkalmakkor még ma is használnak.

A kibővített templom 37 méter hosszú, 22 méter magas és 14 méter széles, és mintegy 820 fő befogadására alkalmas. Titulus ünnepét július 2-án, Sarlós Boldogasszonykor tartják.

A szentélyhez kapcsolódik dél felől az 1742-ben hozzáépített Szent Mihály-kápolna, melyet Griller Mihály uradalmi tiszt építtetett hálából, hogy családjával együtt megmenekült a pestistől.

Ebben a kápolnában egy boltíves mélyedés található, amely a hagyomány szerint a Szent István-kori első kápolna maradványa.

A templom ékessége az 1713-ban készíttetett új kegyszobor, amely 1784-ben míves ezüstpalástot kapott; a rajta látható ezüst szívet 1921-ben adományozta Zichy Gyula püspök, az előtte látható ezüst rózsa 2009-ből származik az ezeréves egyházmegye ajándékaként. A szobor a siklósi vörös márványból, valamint itáliai fehér márványból készült neobarokk főoltáron kapott helyet. 2008-ban XVI. Benedek pápa basilica minor címet adományozott a kegytemplomnak.

A templomhajóban mindmáig megtalálhatók a 18. századi barokk padok és oltárok, a ferences fafaragó-műhely munkáját dicsérve.

A Jézus Szíve-kápolna – a korábbi Nepomuki Szent János-kápolna – berendezése a temploméval egyidős. Jobb oldalán a pestis-oltár található: képén Szűz Máriát körbeveszik a pestis és más járványos betegségek ellen óvó védőszentek. A szentélyt két oldalról az Assisi Szent Ferenc és a Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt mellékoltárok keretezik.

Palkovics Lajos Szűz Mária-szobra, az Ancilla Domini (1979) a déli bejárat feletti kóruson, az üvegablakban áll.

A templom modern falfestményeit Szilágyi András és Szilágyi Domokos készítette 1995-96-ban. Az 1900-ban épített orgona a híres pécsi Angster-orgonagyár egykori tanoncának, Biebert Józsefnek a munkája. Az eredetileg egymanuálos, 12 regiszteres, mechanikus hangszert 1981-ben bővítették kétmanuálos, 18 regiszteres, elektropneumatikus hangszerré. A hangszer 2015-ben nyelvsípokkal bővült.

Az épületegyüttes fölött található szabadtéri oltár és az árkádos hodályok adják a nagybúcsúk állandó színterét.

Fölöttük magasodik az 1751-ben épült kálvária, mellette a katolikus temető. A kálvária Zsolnay-kerámia stációkép-sorozatát 1949-ben szentelték fel. A temető alatt vezet fel a sétány a Fájdalmas Anya szobrához, amely mai formáját 1937-ben nyerte el. Innen juthatunk tovább az 1900-ban felállított Jubileumi Kereszthez, Kiss György szobrászművész alkotásához, amelyet a népnyelv a fémszobor üregeibe egykor beköltözött vadméhek nyomán sokáig Mézes Jézusnak nevezett. A Fájdalmas Anya szobrától kacskaringós ösvény vezet vissza a templom nyugati kapujához.

A templom előtti „várfal” mai formájában 1934-ben készült el a főlépcső két oldalán. Az alatta kialakított sétányon állították fel Assisi Szent Ferenc szobrát. A sétány a pavilonsor udvarába torkollik, ahol Látogatóközpont működik.

A nevezetes forrásvizek közül a gyűdi forrás, amely a templom alatt, az úgynevezett Kútvölgyben folydogált, ma már jobbára csak tavasszal telik meg vízzel. A szerepét átvette a mesterségesen kialakított Szent Pál kútja. A másik, az úgynevezett Szentkút, a gyűdi és siklósi szőlőhatárnál, a Csukma-dűlőnél található. Vizéből rendszerint hazavittek a zarándokok a híres „gyűdi korsókban”. Ma is jóízű forrásként várja a hegy népét és a fáradt vándort. Jelentőségére utcanév emlékeztet.

Nemcsak hithű vagy csodaváró zarándokoknak érdemes felkeresni az ország egyik legrégebbi kegyhelyét.

A hely a magyar történelem remek építészeti, művészeti értékei iránt érdeklődő turisták számára is maradandó élményt nyújt.

Élmény: Hada Erzsébet

Fotó: www.gogogo.hu

Térkép: Máriagyüd

Információ: mariagyud.hu

Fel