A történelem során az országhatárok a térképeken folyamatosan változtak, de szerencsére a tájak jellegzetessége valamint az épített történelem helyben maradt… Így amikor az Őrség magyarországi részeiről átérünk Szlovéniába, rengeteg hasonlóságot találunk. A reggeliző gólyacsalád pont ugyanolyan, mint Magyarországon…:)
Mártonhely, Muraszombattól 4 km-re északkeletre, a Martjanski patak partján fekszik. A település első írásos említése 1365-ben „Zenchmarcun” alakban történt. Ebben az évben kapták Széchy Péter fia Miklós dalmát-horvát bán és testvére Domonkos erdélyi püspök királyi adományul illetve cserében a Borsod vármegyei Éleskőért, Miskolcért és tartozékaikért Felsőlendvát és tartozékait, mint a magban szakadt Omodéfi János birtokát. A település a későbbi századokon át is birtokában maradt a családnak. Az 1366-os beiktatás alkalmával részletesebben kerületenként is felsorolják az ide tartozó birtokokat, melyek között a falu „Scenthmartun in districtu Sancti Martini” alakban szerepel. A felsőlendvai uradalom egyik kerületének központja volt.
A római katolikus plébániatemplom – Szent Márton-templom (Mártonhely) – a 14. század végén épült gótikus stílusban. Falait Aquila János freskói díszítik, kinek alkotásai Magyarországon az Őrség területén, Veleméren is láthatóak.
Szentháromság templom – Velemér
Aquila alkotásai európai szinten is kimagaslóak. Martjanci és a plébánia először 1365-66-ban jelenik meg a forrásokban, mint Scentmartun in dystrictu Sancti Martini, azaz ekkor már Tours-i Szent Márton volt a védőszentje. A presbitérium déli falán található „… Item Anno MOCCCLXXXXIIEditicata fuit ista ecclesia et c(etera) v(videlicet) t(em)p(or)e plebani Erasmi” felirat szerint, a településen keresztül vezető út melletti legszebb és legmagasabb helyen 1392-ben, Erazmus plébános idejében emeltek templomot a tiszteletére.
A régi egyházközség fennhatóságába vagy 18 falu tartozott a környéken a felsőlendvai uradalmi iratok szerint. A vizitációs jegyzőkönyvek egy 1529-es, Szent Márton alakkal díszített főoltárról, valamint késő gótikus jegyeket hordozó, kőasztalon elhelyezett két mellékoltárról is szólnak. Sajnos amikor ott jártunk, akkor nem volt lehetőség a templomot belülről is megnézni, de ezt a hiányosságot a legközelebbi alkalommal feltétlenül pótolni fogom…
A 16. és a 17. század a reformáció időszaka, az akkori viszonyokról tanúskodik az 1643. január elsején, muravidéki nyelvjárásban kiadott, a szőlőskertek bérleti viszonyait rendező „martjanci szerzödés”, valamint irodalomtörténeti szempontból is értékes, a 16. és 18. század közötti időszakban, „kaj” írásmódban feljegyzett zsoltárokat tartalmazó „martjanci énekeskönyv”. A reformáció korában a lutheránusok és a reformátusok közötti viszálynak a kanizsai agák 1652. június 29-i levele vetett véget. 1673 után, amikor a templom újra a katolikus hitközségé lett, az ellenreformáció liturgikus követelményeinek megfelelően a templomhajó ívelt mennyezetet (1702), majd a késő barokk korban új berendezést kapott. A mellékoltárokat a regedei Józef Digl alkotta meg 1749-ben, és 1750-ben. Az északi falon ma is olvasható, hogy azt 1791-ben Johannes Klein újította fel, aki szintén radkersburgi (regedei) mester volt. 1925-ben Joze Plecnik építész újította meg a főoltárt Szent Márton monumentális szobrával, ami jól illeszkedik a gótikus stílushoz.
A második világháború előtti időszakban Music építész agyagcsövekből álló rendszerrel megoldotta az épület szellőzését, így a nedvesség már nem veszélyezteti az értékes freskókat.
A messziről látható templomtorony gótikus homlokzatát a bejárat felett öt szinten díszítik ablakok. A finom ritmusban növekedő, nyújtott négyszög alakú, élszedett keretezésű ablakok közül a negyediket vakmérmű (vakrács: reliefszerűen faragott, áttöretlen mérmű. A gótika általános díszítőeleme.) ékesíti. A legfelső, ötödik szinten a torony minden oldalán körácsos, csúcsíves ablak nyílik. A tornyot és a templomhajót, ami 1702-ig sík mennyezetű volt, kőpillérek támasztják a sarkokra derékszögben. A templomba a déli oldalról is nyílik bejárat. Ugyancsak a déli oldalon három gótikus ablak biztosítja a fény beáramlását a templom belsejébe. A keleti oldalon épült a szűkebb, egyterű és ötnyolcadban záruló presbitérium, az északi oldalán a sekrestyével. A szentély sarkait ugyancsak homokkőből faragott, többlépcsős pillérek támasztják.
A karzatrészt mérműves ikerablak díszíti, ebben a többi ablakhoz hasonlóan legalább a 17. század végéig az apostolokat ábrázoló festett üveg volt. A presbitériumot belülről íves záródású ülőpadok, a sekrestye portálja és a fali szentségfülke tagolja. Az épülettagolások, a farkasfogas profilú ív, a zárókövek és a konzolok valószínűleg egy regionális építészműhely alkotásai. A templomépület muravidéki gótikus építészeti emlékek kiemelkedő darabja.
A Parler család stílusában megalkotott levéldíszes, maszkos konzolok a ptuji búcsújáró templom empóriumában találhatókhoz hasonlítanak, és a bécsi építészet hatását tükrözik.
A régió felfedezésére országonként is érdemes akár 1-1 hetet is rászánni, még akkor is ha nem gyalog vagy kerékpárral szeretnénk bebarangolni. Amennyiben nem nézzük a feliratokat csak a műemlékeket, vagy a tájat, akkor sokszor azt sem fogjuk tudni, hogy melyik országban járunk…
Élmény és fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
Térkép: Mártonhely
Információk: Wikipédia