A látvány ma is lenyűgöző a palota kilátóterszáról. Pár ezer évvel ezelőtt csak a természet volt ami az ember szemei elé tárult.
A római korban egy Salvio Mansio nevű település volt a mai város helyén, ahol a rómaiak Solva néven castrumot azaz kis várat építettek, amely a Római Birodalom védelmét szolgáló császári szárazföldi határvédvonal része lett.
A magyarok a honfoglalás utáni időkben gyorsan felfedezték a különleges hangulatú vidéket. 972-ben Géza nagyfejedelem új székhelyének Esztergomot választotta, ahol római alapokon kővárat is építtetett.
A Szent István-legenda szerint itt született fia, Vajk, a későbbi Szent István király, aki itt keresztelkedett, majd itt is koronázták királlyá.
A koronázás eseményét örökíti meg Melocco Miklós szobrász. A vár északi rondelláján található, a tizenkét méter magas Szent István megkoronázása című szobra.
2001. augusztus 15-én avatták fel a süttői mészkőből készült különleges alkotást. A két alakot két íves kőborda kapcsolja össze. Az íveket acélszerkezet tartja, erre „csúsztatták” rá a kőborítást. A szobor tetején a Szent Koronán lévő kereszthez hasonlító ferde kereszt áll.
A helyszínválasztás ideális volt, a szobor tiszta időben 50-60 kilométerről is látható.
A várdombon található lakóépületeket, III. Béla király parancsára emelték külhoni építőmesterek. Ezzel alakult ki a déli sziklacsúcson az uralkodó székhelye, központjában a sokszögletű lakótoronnyal és a gyönyörű várkápolnával.
A város virágkorának csúcspontján, a reneszánsz műveltségű Vitéz János érseksége alatt épült a folyó felőli oldalon az ebédlőpalota és a várhegy Duna felőli oldalán az akkoriban európai hírű függőkert.
István uralkodása alatt a város a Magyar Királyság érseki központja lett. A mai főszékesegyház helyén álló templomot Szent István építtette a Várhegy közepén a Boldogságos Szűz és Szent Adalbert tiszteletére. Ezt 1180-ban tűzvész pusztította el.
Rudnay Sándor hercegprímás, 1820-ban kezdett építészt keresni az új székesegyház terveinek elkészítéséhez. 1822. április 23-án, Szent Adalbert napján sor került az alapkőletételre. 1869. november 1-jén helyezték el a zárókövet az épületen mely méreteit tekintve a Európa egyik legnagyobb bazilikája, külső méreteit tekintve pedig Magyarország legnagyobb egyházi épülete.
Ez az impozáns épület messziről kitűnik a környezetéből, bármerről érkezünk a városba. Az altemplomtól a kupola gömbjéig 100 méter magas, mellyel jelenleg az ország legmagasabb épülete.
Az épület kevésbé ismert teljes neve: Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyház.
Az egykori királyi székhely múltjának feltárását az 1930-as esztendőkben kezdték meg.
2000-ben a vár egyes részeit teljesen újjáépítették, és megkezdték a freskók feltárását, felújítását.
2008-ban, a Reneszánsz év keretében a vár déli pontján egy új tornyot építettek fel, ami a 2007-ben a vármúzeumban talált Sandro Botticelli-freskót, és a Vitéz János studiolóját védi a beázástól. A „Fehér torony” átadása, és egy Vitéz János emléktábla leleplezése 2009. május 13-án történt.
A vár Magyarország középkori történelmének kiemelkedő fontosságú helyszíne.
Az épületegyüttes 2008-ban elnyerte az Európai örökség helyszíne kitüntető címet, valamint része az UNESCO világörökségi javaslati listájának, továbbá Esztergom egyik legfőbb látnivalójának számít a bazilikával együtt.
A város adottságai a kanyargó széles folyóval, és a történelmi emlékek sorát őrző várheggyel remek hely arra, hogy akár hosszabb időt is eltöltsünk a felfedezésével.
Élmény és fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
Térkép: Az esztergomi Várhegy
Információ: Wikipedia