Ezernyi látnivaló az esztergomi Várhegyen

A látvány ma is lenyűgöző a palota kilátóterszáról. Pár ezer évvel ezelőtt csak a természet volt ami az ember szemei elé tárult. 

A római korban egy Salvio Mansio nevű település volt a mai város helyén, ahol a rómaiak Solva néven castrumot azaz kis várat építettek, amely a Római Birodalom védelmét szolgáló császári szárazföldi határvédvonal része lett. 

A magyarok a honfoglalás utáni időkben gyorsan felfedezték a különleges hangulatú vidéket.  972-ben Géza nagyfejedelem új székhelyének Esztergomot választotta, ahol római alapokon kővárat is építtetett. 

A Szent István-legenda szerint itt született fia, Vajk, a későbbi Szent István király, aki itt keresztelkedett, majd itt is koronázták királlyá.

A koronázás eseményét örökíti meg Melocco Miklós szobrász. A vár északi rondelláján található, a tizenkét méter magas Szent István megkoronázása című szobra.

2001. augusztus 15-én avatták fel a süttői mészkőből készült különleges alkotást. A két alakot két íves kőborda kapcsolja össze. Az íveket acélszerkezet tartja, erre “csúsztatták” rá a kőborítást. A szobor tetején a Szent Koronán lévő kereszthez hasonlító ferde kereszt áll. 

A helyszínválasztás ideális volt, a szobor tiszta időben 50-60 kilométerről is látható. 

A várdombon található lakóépületeket, III. Béla király parancsára emelték külhoni építőmesterek. Ezzel alakult ki a déli sziklacsúcson az uralkodó székhelye, központjában a sokszögletű lakótoronnyal és a gyönyörű várkápolnával. 

A város virágkorának csúcspontján, a reneszánsz műveltségű Vitéz János érseksége alatt épült a folyó felőli oldalon az ebédlőpalota és a várhegy Duna felőli oldalán az akkoriban európai hírű függőkert. 

István uralkodása alatt a város a Magyar Királyság érseki központja lett. A mai főszékesegyház helyén álló templomot Szent István építtette a Várhegy közepén a Boldogságos Szűz és Szent Adalbert tiszteletére. Ezt 1180-ban tűzvész pusztította el. 

Rudnay Sándor hercegprímás, 1820-ban kezdett építészt keresni az új székesegyház terveinek elkészítéséhez. 1822. április 23-án, Szent Adalbert napján sor került az alapkőletételre. 1869. november 1-jén helyezték el a zárókövet az épületen mely méreteit tekintve a Európa egyik legnagyobb bazilikája, külső méreteit tekintve pedig Magyarország legnagyobb egyházi épülete. 

Ez az impozáns épület messziről kitűnik a környezetéből, bármerről érkezünk a városba.  Az altemplomtól a kupola gömbjéig 100 méter magas, mellyel jelenleg az ország legmagasabb épülete.

 Az épület kevésbé ismert teljes neve: Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyház. 

Az egykori királyi székhely múltjának feltárását az 1930-as esztendőkben kezdték meg. 

2000-ben a vár egyes részeit teljesen újjáépítették, és megkezdték a freskók feltárását, felújítását. 

2008-ban, a Reneszánsz év keretében a vár déli pontján egy új tornyot építettek fel, ami a 2007-ben a vármúzeumban talált Sandro Botticelli-freskót, és a Vitéz János studiolóját védi a beázástól. A „Fehér torony” átadása, és egy Vitéz János emléktábla leleplezése 2009. május 13-án történt.

A vár Magyarország középkori történelmének kiemelkedő fontosságú helyszíne.

Az épületegyüttes 2008-ban elnyerte az Európai örökség helyszíne kitüntető címet, valamint része az UNESCO világörökségi javaslati listájának, továbbá Esztergom egyik legfőbb látnivalójának számít a bazilikával együtt.

A város adottságai a kanyargó széles folyóval, és a történelmi emlékek sorát őrző várheggyel remek hely arra, hogy akár hosszabb időt is eltöltsünk a felfedezésével.

Élmény és fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu

Térkép: Az esztergomi Várhegy

Információ: Wikipedia