Európa egyik legnagyobb sztúpája – Zalaszántó 1. rész
Amennyiben tehetjük, autóval álljunk meg minél távolabb a Kovácsi-hegyen lévő Emberi Jogok Parkjának bejáratától. Tény, hogy sokszor annyira népszerű a hely, hogy esélytelen a közelbe parkolni… Viszont a tisztáson található szentély hangulata annyira különleges, hogy az erdei séta alatt van időnk nyugodtan elmélkedni, és ráhangolódni. Ehhez szeretnénk egy kétrészes átfogó információs összeállítást adni önöknek.
Szerencsére az út elég hosszú ahhoz, hogy a látogtók ne tömegesen vonuljanak a bejárathoz, még akkor sem ha a parkolóban ijesztő lenne a tömeg…
Az első részben Buddhát, a buddhizmus alapjait, és a sztúpákat mint építményeket mutatjuk be. Ellátogatunk pár kép erejéig a Kőrösi Csoma Sándor Emlékparkba is.
A második részben pedig magyarországi buddhizmusról, és a Zalaszántó mellett található Béke sztúpáról mesélünk részletesen.
Talán amit érdemes az elején tisztázni, hogy Budha nem tévesztendő össze a következővel: Buddha. Budha szanszkrit szó, amely a Merkúr bolygót jelöli. A korai hindu szövegek szerint szintén istenség, a bolygó megszemélyesítője, a kilenc égi ház vagy navagraha egyik tagja. A bolygót a szerdai nappal azonosítják Indiában a hét napjai közül.
Gautama Sziddhártha, Gautama Buddha, Sákjamuni Buddha vagy egyszerűen a Buddha, ókori bölcs,a buddhizmus meghatározó alakja. Úgy tartják, hogy elsősorban Kelet-Indiában élt és tanított, valamikor az i. e. 6. és 4. század között (a hagyományos számítás szerint i. e. 563 és i. e. 483 között élt, de az újabb kutatások kissé későbbre teszik működését).
A buddha szó jelentése „a felébredett” vagy „a megvilágosodott”. Nagy kezdőbetűs alakja a történelmi Buddhára vonatkozik, kis kezdőbetűs alakja jelentheti a buddhista kozmológiában használt, minden történelmi korszak megvilágosodott lényeit, akik elérték a megvilágosodott tudatszintet.
A buddhizmusban úgy tartják, hogy végtelen számú buddha létezett korábban és végtelen számú fog még létezni a jövőben is. A legtöbb buddhista hagyományban Gautama Sziddhárthát tekintik korunk legmagasabb rendű buddhájának (páli szammászambuddha, szanszkrit szamjakszambuddha).Gautama az ókori Indiában az érzéki örömök halmozása és az aszkézis közötti középutat tanította. Később India keleti részén is tanított, Magadha és Kosala ősi királyságokban.
Gautama a buddhizmus első számú alakja, akiről a buddhista követők úgy tartják, hogy az élete történéseit, tanítóbeszédeit, illetve az általa tanácsolt szerzetesi fogadalmakat a halála után összefoglalták és szájról szájra hagyományozták tovább a bhikkhuk (szerzetesek), a bhikkhunik (apácák) és a világi emberek, azaz a szangha (buddhista közösség). A neki tulajdonított tanításokat először a halála utáni első buddhista zsinaton, tanítványa, Ánanda szavai alapján írták le a buddhista tudósok.
A hagyományok szerint az északkelet-indiai és a nepáli határ közelében lévő Kapilavasztu városában uralkodó király, Suddhódana fia volt, s a mai Nepál területén, Lumbiniben született. Anyanyelve a mágadhi prakrit nyelv volt.
Huszonkilenc évesen családját, feleségét (Jasodará) és csecsemő fiát (Ráhula) elhagyva az igazság keresésének szentelte életét. Több évi aszkézis után rájött, hogy testének kínzásával csak elhomályosítja az elméjét, de nem jutott közelebb az igazi bölcsességhez, ezért felhagyott az önsanyargatással. Végül az emberi létezés nagy kérdéseivel viaskodva a Bódhifa alatt meditálva rátalált a megoldásra, és buddhává, vagyis „megvilágosodottá” vált. Ekkor harmincöt éves volt. Életének hátralévő idejében Észak-Indiát bejárva terjesztette életfilozófiáját, és haláláig ezrek váltak a követőivé.
Legfőbb tanításait a „négy nemes igazság” foglalja össze:
- az emberi élet lényegében szenvedéssel teli (dukkha = „a dolgok nem kielégítő volta, ami szenvedést okoz”);
- e szenvedés oka az emberi önzés és vágyakozás;
- van egy út, amellyel megszabadulhatunk az önzéstől és vágyakozástól;
- a megszabaduláshoz az ún. „nemes nyolcrétű ösvény” vezet: a helyes szemlélet, a helyes gondolkodás, a helyes beszéd, a helyes cselekvés, a helyes élet, a helyes törekvés, a helyes vizsgálódás, a helyes elmélyedés.
A buddhizmus Magyarországon hivatalosan 1951 óta létezik egyházi formában, amikor Hetényi Ernő megalapította a Buddhista Missziót a németországi Árya Maitreya Mandala buddhista rend tagjaként, amely a mahájána irányzathoz tartozik. A legelső hazai buddhista közösséget azonban már az 1890-es években megalapították Máramarosszigeten, valamint Hollósy József buddhista menedéket vett (menedékvételnek nevezik a buddhizmusban, amikor elkötelezi valaki magát az ún. három drágaság ösvényének (a „három menedék”).) és megírta a Buddhista Kátét (1893). Ezek alapján a dharma Magyarországon több mint százharminc éve jelent meg. 1933-ban Japánban bodhiszattvaként (megvilágosodott (bódhi) lét (szattva) vagy egy megvilágosodott személy) ismerték el Kőrösi Csoma Sándort. Itthon Hollósy Józsefet a második magyar bódhiszattvának tekintik.
A hazai buddhizmusban számos irányzat képviselteti magát és mindegyik egy független intézmény saját „igazság-” és eszmerendszerrel. A különböző irányzatok egymást tolerálva és legtöbbször tisztelve élnek egymás mellett, de viszonylag kevés párbeszédet folytatnak.
Létezik buddhista gimnázium (A Tan Kapuja Buddhista Gimnázium) és főiskola (A Tan Kapuja Buddhista Főiskola) is Magyarországon.
Magyarországon nehéz megbecsülni a gyakorló buddhisták és a buddhizmussal szimpatizálók számát, amelyet a különböző források 5 és 30 ezer közé helyeznek.
A folytatásban bemutatjuk az Emberi Jogok Parkjában álló Béke-sztúpát.
Élmény és Fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
Forrás: Wikipedia
Térkép: Zalaszántó mellett található Béke sztúpa
