A Duna fölé magasodó hegy számos látnivalója közül a legimpozánsabb épületegyüttes az Esztergomi bazilika, teljes nevén Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyház, mely klasszicista és óegyiptomi stílusban épült.
Külső méreteit tekintve Magyarország legnagyobb egyházi épülete, az altemplomtól a kupola gömbjéig 100 méter magas, mellyel az ország egyik legmagasabb épülete is egyben. Méreteit tekintve a Európa egyik legnagyobb bazilikája, de világviszonylatban is tekintélyes méretű. Az épület továbbá Magyarország főegyházmegyéjének főszékesegyháza a budapesti Szent István-bazilika mellett.
A főszékesegyház az Esztergomi váron belül, a Szent István téren áll. A helyén álló eredeti templomot Szent István építtette a Várhegy közepén a Boldogságos Szűz és Szent Adalbert tiszteletére. (Prágai Szent Adalbert Prága püspöke, Magyarország és Poroszország hittérítője, keresztény mártír. 997-ben hittérítő útján halt mártírhalált a mai Lengyelország északi részén.)
Ezt az épületet 1180-ban tűzvész pusztította el. A Szent Adalbert-székesegyházat III. Béla segítségével Jób érsek hozatta rendbe. A székesegyház a török 1543. évi ostromakor megsérült. Esztergom eleste után a török hadászati okokból lebontotta, illetve dzsáminak használta.
1594-ben, a vár visszavételére indított harc során a benne tárolt lőpor felrobbant, és csupán Bakócz Tamás érsek 1506 és 1511 között épült Annuntiatio-kápolnája menekült meg. Mária Terézia 1768 és 1770 között a vár közepén Szent István tiszteletére barokk templomot emeltetett. Az eredeti székesegyház romjait véglegesen Barkóczy Ferenc és Rudnay Sándor hercegprímások érseksége idején távolították el, hogy helyet adjanak a mai bazilikának.
Rudnay Sándor grandiózus terve volt, hogy a Magyar Siont teremti meg a városban, és ismét az ország egyházi központjává teszi Esztergomot. (Az Újszövetségben Sion jelentése az üdvösség jelképe és a megváltott ember lakóhelyét, a mennyországot jelképezi.) A Várhegyet betakaró épületegyüttest terveztetett, amelynek makettje ma is megtekinthető a bazilika kincstárában. Pénz hiányában végül a komplexumnak csak egyes részei készültek el, maga a székesegyház, az Ószeminárium épülete, a Sötétkapu és az érseki palota.
Az építkezést a bécsi udvar nem nézte jó szemmel. Ellenezték, és megpróbálták meghiúsítani, hogy Esztergomban épüljön fel a Habsburg Birodalom legnagyobb temploma, olyan, amilyen még Bécsben sincs. 1831-re elkészült a hatalmas, óegyiptomi stílusú altemplom, és felhúzták az oldalfalak nagy részét is. Ebben az évben Kazinczy így ír az altemplomról: „Egyiptusi lélek szállja meg a nézőt, midőn itt a temérdek izmú oszlopokat látja…” Hét évvel később Packh Jánost, az építés vezetőjét meggyilkolták. A hercegprímás ekkor Hild Józsefre bízta az építkezés vezetését, aki módosította a terveket, például a keleti homlokzatot, így neki köszönhető a bazilika végső formája.
1846-ban került fel a kereszt a kupola tetejére. Az 1848-as szabadságharcot követően Scitovszky János, az újonnan kinevezett érsek türelmetlenül sürgette a főtemplom elkészültét. Az eredeti Szent Adalbert-templom részéből fennmaradt reneszánsz stílusú Bakócz-kápolnát 1600 darabra szedték szét, és így építették be a bazilika testébe. A bal oldali harangtoronyban található a közel hat tonnás Nagyboldogasszony-harang.
A bazilika felszentelésére 1856. augusztus 31-én került sor, még jóval a befejezése előtt. A ceremónián Ferenc József is részt vett. A felszentelésre írta Liszt Ferenc az Esztergomi misét, amelyet ő maga vezényelt bemutatásakor.
A második világháború alatt a bazilika súlyosan megsérült, körülbelül 95 gránát és bomba hullott rá. Az oszlopcsarnok egyik oszlopát szétlőtték, és a kupola héjazata is elpusztult. Jelenleg is nagyszabású felújítási munkálatok folynak az épületen.
A bazilika belső alapterülete 5660 négyzetméter, 118 méter hosszú és 49 méter széles. Közepén elhelyezkedő félgömb alakú kupoláját 24 oszlop tartja, amelyek között 12 ablak található. Az épület a kupolánál belülről 71,5 méter magas, átmérője 33,5 méter. Az altemplomtól a kupola gömbjéig kereken 100 méter. A kupola erkélyére a bazilika bejáratától számítva (több szakaszban) összesen közel 400 lépcsőfok vezet fel. A kupola feletti gömb átmérője 2,5 méter, a kereszt pedig 7 méter magas. A timpanont tartó nyolc oszlop 22 méter magasba nyúlik, a főhomlokzat oldalaihoz kapcsolt harangtornyok pedig 57 méternél végződnek. A 17 méter vastag falai Közép-Európa legvastagabb falrendszerét alkotják.
Ha az épületet a főbejárat felől nézzük, akkor nyolc hatalmas, kompozitfővel ellátott oszlopot látunk, innét lehet az előcsarnokba lépni.
A kapu feletti dombormű (Jézus hívja Zakeust) Johann Meixner faragása. A melléktornyokat összekötő boltívek felett Meixner két alkalmi domborművét látjuk, a bal oldali toronynál lévő az alapkőletételi, a jobb oldalnál lévő a felszentelést örökíti meg.
A Bazilikába betérve elsősorban a főoltárkép vonja magára a figyelmet. Michelangelo Grigoletti velencei művész kapta meg a feladatot, amely szerint Tiziano Vecellio Frariban lévő festményét, a Mária mennybevitelét kellett volna felnagyítania. Az eltérő arányok miatt kompozíciós változtatásokat kellett végrehajtania, és ezt a festő sikerrel megoldotta. Így készült el 1856-ban a világ legnagyobb, egyetlen vászonra festett oltárképe, melynek méretei: 13,5 x 6,6 méter. Az épület monumentalitásából adódóan nem is érezzük az oltárképet ilyen méretűnek.
A főoltár szobrait Pietro Bonani, az aranyozott bronzdíszeket a bécsi Danninger-műhely készítette. Az oltáron álló négy márványszobor mindegyike magyar, illetve pannóniai vonatkozású. Az oltár előlapjának márványdomborműve Leonardo da Vinci Utolsó vacsorája nyomán készült. Az oltár melletti két hatalmas kandeláber talapzatán Izsák feláldozását és a Mózest látjuk a rézkígyóval. A szentélyben áll Lippert József műve, a színes márványból készült egykori prímási trónus (ma már nem használják). Szemben vele papi szék áll, mögötte pedig a szentély orgonája. Remek tölgyfafaragások a kanonok stallumai, a szószék és a volt prímási szék, amelyek a bécsi Liester-cég műhelyében készültek. A szentély mennyezetét Ludwig Moralt freskója, A Szentháromság diadala díszíti. A mellékoltárok feletti freskók ugyancsak az ő művei.
A kupola mai díszítését Antonio Detoma készítette Lippert József tervei szerint 1885–86-ban. Míg előzőleg a csillagos ég volt a kupolában festve, addig a jelenlegi stukkó a reneszánsz ornamentika elemet használta fel. A kupola alsó peremén írás olvasható latinul, reneszánsz betűkkel: “ASSUMPTA EST MARIA IN COELUM GAUDENT ANGELI”, vagyis: “Mária felvétetett a mennybe, örvendeznek az angyalok”.
A Bakócz-kápolna az egyetlen építészeti emlék, amely az első, a középkori Szent Adalbert-székesegyházból (átépített formában ugyan, de) megmaradt. Bakócz Tamás, Mátyás király kedvelt embere volt, aki alacsony sorból küzdötte fel magát az egyházi hierarchia legmagasabb csúcsáig, 1497 és 1521 között esztergomi érsek volt, majd II. Gyula pápa halála után 1513-ban kis híján pápáv választották. 1507-ben kezdte el építtetni a maga sírkápolnáját a Szent Adalbert-székesegyház kiegészítéseként. Itáliából hívott tervezőket (köztük lehetett Johannes Fiorentinus), de hazai anyagokból, süttői vörös márványból dolgoztatott. Az Angyali Üdvözletkápolna oltárának mesterét ismerjük, Andrea Ferrucci személyében. Ferrucci Firenzében, a Santa Maria del Fiore szobrászműhelyében készítette el a Bakócz által megrendelt szobrokat, és 1519-ben szállította őket Esztergomba. A törökök a szobrokat összetörték, a domborműveket megcsonkították.
A török uralom végén egyedül ez a kápolna maradt használható állapotban. A barokk korban került oltárára az a máriapócsi típusú kegykép, melynél számos csoda történt, és amely miatt a kápolna a környék búcsújáró helyévé vált. Erről tanúskodnak a megmaradt ezüst fogadalmi tárgyak. A kápolnát 1874-ben, a tabernákulumot és az új kupolát pedig Antonio Detoma készítette Lippert József építész tervei alapján. A Bakócz-kápolna csonkaságával együtt is a magyarországi reneszánsz egyházi építészet egyetlen megmaradt alkotása.
Az esztergomi bazilikának három harangja van. A nagyharang 5827 kilogrammos, átmérője 218,5 centiméter. Szlezák László öntötte 1938-ban. Az országban a negyedik legnagyobb harang, míg a Dunántúlon a legnagyobb. Elődje 5467 kilogrammos volt, amely 1930-ban megrepedt, ezért újra kellett önteni. A középharang 280 kilogrammos, átmérője 81 centiméter, b1 alaphangú, Schaudt öntötte 1858-ban Pesten. Ez a harang harangozza 12 órakor a déli harangszót. A lélekharang 20 kilogrammos, átmérője 31 centiméter, d3 alaphangon szól. Budán öntötte Joseph Steinstock. Rajta az 1751-es évszám olvasható, ami azt jelenti hogy a harangot az egyházközség készen vásárolta.
Bár Rudnay Sándor grandiózus tervét, a Magyar Siont építészetileg teljesen nem sikerült megvalósítani, de a Várhegy a felújított épületeivel méltó helyszín a Szent Istváni emlékeknek.
Melocco Miklós szobra: Szent István megkoronázása, Várhegy
Élmény és fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
Térkép: Az esztergomi Várhegy
Információ: Wikipedia
