Kis nemzet vagyunk. Vagy mégsem? Az ország méretéhez viszonyítva Magyarország nagyhatalomnak számít az nyári olimpiákon, világ versenyeken. Az eddigi 480 olimpiai éremmel hazánk a londoni olimpiát követően a 8. helyen áll az országok örökrangsorában, megelőzve például Ausztráliát is. Kajak-kenu, úszás, vízilabda olyan kiemelkedő sportágak, ahol nincs hiány utánpótlásban, éppen ezért négy évente szinte biztosra vehető az érem szerzés. De mitől ilyen sikeresek sportolóink? 16 olimpiai sportág a vívástól az atlétikán át a birkózásig, jelentős támogatásban részesül, ez 2020-ig 135 milliárd forint támogatást jelent. A magyar sport eredményessége szempontjából nélkülözhetetlen a klubok támogatása is. A fővárosi klubok adóssága rendeződött, hat adósságát átvállalta a kormány. Ezek a klubok nevelik ki az olimpai aranyérmeseink 80-90 százalékát. A magyar sportolók és olimpikonok ismertségét mi sem bizonyítja jobban, hogy a londoni olimpia idejére átnevezték a londoni metróállomásokat. 13 magyar sportló nevét viselte egy-egy állomás, így Egerszegi Krisztina, Darnyi Tamás Gyarmati Dezső, Kárpáti György Puskás Ferenc, és Papp László neve is szerepelt az új metrótérképen. Sportolóinkra büszkék lehetünk, de saját magunk teljesítményére már kevésbé. Annak ellenére, hogy a sport lelki egészségünk alapja, Magyarország az európai államok közül az egyik leglustábbnak számít. Keveset sportolunk, egészségtelenül élünk. Akár csak az élsportban, jó lenne, ha a tömegsportok tekintetében is ugyanolyan előkelő helyen szerepelnénk a nemzetek.