Elhagyott dolomitbánya Gyenesdiás mellett

A külszíni bányászat egyik előnye, hogy a megszokott táj felszíne alá is beláthatunk. Ilyen kirándulásra van lehetőségünk Gyenesdiás mellett is, ahol a lakott területtől pár száz méterre két dolomitbánya enged bepillantást az egykori hegyek belsejébe.   

A nyugatabbra fekvő bányaudvart a Hunyadi János utcán, a keletit a Jókai utcán végighaladva, a „sárga+” illetve a „sárga” turistajelzésen érhetjük el. 

Mi most a nagyobb keleti medencét mutatjuk be először. Itt a víz eróziója is alapos munkát végzett a már az elhagyott kitermelési helyszínen.  A régóta felhagyott kőfejtőket a természet már jórészt visszahódította, főként feketefenyő-erdők formájában. Persze talajréteg és víz hiányában nem megy olyan gyorsan az „erdősítés”. Így még bőven vannak „fehér foltok” a katlanban.

A Keszthelyi-fennsík hegyei főleg mészkőből, dolomitból, kihűlt bazaltlávából és a Pannon-tenger egykori üledékeiből állnak. A triász időszakban, mintegy 180 millió éve tenger borította ezt a területet. Az ebben élő alacsonyrendű állatok mészvázából több ezer méter vastag dolomit-mészkő lerakódás keletkezett.

A mai felszíni kőzetek és talajok kialakulásában a Pannon-tenger is meghatározó szerepet játszott, amely fokozatosan édesvizűvé vált, és a miocén kor végére, mintegy 10 millió éve feltöltődött. A pliocén kor végén, mintegy 5 millió éve a kéregmozgások következtében a fennsík területe is kiemelkedett: ekkor jött létre a magyar középhegységi rendszer, amelynek legnyugatibb láncszeme a Keszthelyi-fennsík. A kéregmozgások vulkáni tevékenységgel is jártak, ennek következménye például a Kovácsi-hegy és a Tátika létrejötte Zalaszántó közelében.

A pleisztocén korban alakult ki a Keszthelyi-fennsík mai, rögökre töredezett tönkfelszíne, és akkor keletkezett a területen is több helyen előforduló lösz. A Keszthelyi-fennsíkra a dolomit a jellemző. Dolomittömege változatos mikroreliefjével tűnik ki, ahol kipreparált dolomit kőoszlopok és látványos természetes kőzetfeltárások is megtalálhatók. 

A változatos karsztjelenségeket (barlangok, víznyelők, töbrök) mutató terjedelmes hátakat helyenként vad szurdokvölgyek választják el. A Kovácsi-hegy és a Tátika a Keszthelyi-fennsík bazaltvidéke. Tanúhegyek, bazaltplatók, sokszög alakú bazaltoszlopok, 10 m-nél is magasabb falak díszítik a tájat. 

Ritka jelenségnek számítanak és ezért érdekes látnivalók a Bazaltfolyosó (Kovácsi-hegy) és az álkarsztos jelenségként számon tartott bazaltdolinák, melyek mélyedéseiben apró tavacskák húzódnak meg. A gyenesdiási két bánya kőzete szürkésfehér porló, murvásodó dolomit, néhány helyen koncentrált vasasodással. Ásványkínálata a dolomit apró üregeihez, a kőzet repedéseihez kapcsolódik. 

Talán a fehér dolomit az oka, és a mediterrán növényzet, de nekem az NSZK-Francia-Olasz-Jugoszláv “indiános” filmek helyszíne jutott eszembe első pillanatban mikor beléptem a keleti kőfejtőbe. Érdemes egy időre elfelejteni a nyüzsgő külső mai világot, és visszaemlékezni Karl May klasszikusaira. Egy idő után lehet, hogy Winnetou vagy Old Shatterhand is kibukkan a fák közül. 

A kőfejtő-komplexum a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része. A környék számtalan kilátóponttal, és barlanggal remek túralehetőség egész évben.  Ilyen például a Vadlány-lik dolomitbarlang a két kőfejtő közvetlen szomszédságában.

Élmény és fotó: Farkas Attila / gogogo.hu

Térkép: A kőfejtő-komplexum

Információ: wikipedia, https://www.gyenesdias.info.hu/