Vajon ugyanaz a jövő vár egy nyomornegyedben született kisgyerekre és arra a kisbabára, aki az egyik legelegánsabb new yorki magánkórházban született? Természetesen nem. Egész életüket, társadalmi helyzetüket végigköveti az a szakadék, amely már a születésük pillanatában adott volt.
1995 és 2005 között hetente 1,2 millió ember költözött városokba, a jobb megélhetés a jobb életszínvonal reményében. Világviszonylatban folyamatosan növekszik a városi lakosság, egyre kevesebben szeretnének vidéken élni. Ez azonban újabb problémákhoz vezet az oktatásban és az egészségügyben egyaránt. A fejlődő országok megalopoliszaiban nincs elegendő iskolai férőhely , így ezekben az országokban a lányok ismét kimaradnak az oktatásból. De hiába a vágyódás a boldogabb városi élet felé, ez nem jelent automatikusan magasabb életszínvonalat. Három, városban élő ember közül egy nyomortelepen tengődik.
Magyarországon a legszegényebb falvakban az egy főre eső átlagjövedelem nem éri el a 33 ezer forintot. Budapesten ennek az összegnek a tízszeresébe is kerülhet egy luxustáska vagy akár egy luxuscipő. Az életszínvonal képzeletbeli ollója pedig egyre nagyobb lesz a legszegényebb és leggazdagabb rétegek között.
Magyarországon több százezer családnak drasztikusan csökkent az életszínvonala az elmúlt években, de sokszor erről mi magunk is tehetünk. A globalizáció erősödésével és a technika fejlődésével sokkal több kísértés éri az embert, sokkal többet költünk, vásárolunk, hiszen ez a fogyasztói társadalom alapja. Persze az már kérdéses, hogy kell-e hitelből nyaralni, vagy évente megvenni a legújabb telefonokat, úgy hogy arra igazából nincs pénzünk.
