Édenkert a felhők felett – Eze
Nizzából Monacóba több úton is eljuthatunk. Közvetlenül a tengerparton, egy picit feljebb, és autópályán. Ez utóbbit ezen a partszakaszon senkinek nem ajánlom, mert aki ide kirándulni eljut, annak kötelező a tengerparti két út közül valamelyiket választani.
A felső út egyik legszebb megállója lehet, a 429 méteres hegy tetején lévő Eze vára, és a vár tetején lévő botanikus kert. Igazi mediterrán növényorgia.
Szerencsés esetben a hegy teteje nincs felhők közt. Egyébként is a virágok színpompáját, csak ragyogó napsütésben lehet teljes valójában megcsodálni.
A falu nagyon picike, így amikor a szerpentineken kacskaringózva megpillantjuk a várat, közben áthajtunk egy viadukton, és beérünk a településre, könnyen el is rohanhatunk a parkoló mellett… Ami nagy kincs, mert egyébként nagyon távolról kell idegyalogolnunk.
A parkolóból egy szép kénylemes sétával jutunk fel a kisvárosba, aminek szűk utcácskáin megpihenhetünk.
Az igazán megszállottak valamelyik helyi szállodában is eltölthetnek 1-2 éjszakát, bár nagy börönddel nem érdemes ide érkezni, mert a szálloda bejárat nem mindig az autó csomagtartója mellet van…
Javaslom, hogy kénylemes, nem csúszós talpú cipőben vágjunk nekei a kertlátogatásnak, mivel a egzotikus kert a középkori erődítmény helyén/tetején található, 429 méterre a Földközi-tenger felett.
A kertből lélegzetelállító panoráma nyílik a Francia Riviérára, egészen az Esterel-hegységig és Saint Tropezig.
André Gianton úgy döntött, hogy egy egzotikus kertet hoz létre. A második világháború után tucatnyi ember hordott nagy zsákokban termőföldet és növényeket a hátán, egészen a vár romjaiig. A helyet az északi szelektől a Revère-fennsík jól védi, és a sziklás talaj réseivel biztosítja a jó vízelvezetést. Más szavakkal, tökéletes hely volt a pozsgás növények, például kaktusz, agave és aloe ültetésére.
A vállalkozás valódi kihívás volt, és egyben a jövő jövője is, de a siker olyan volt, hogy hamarosan a kert második szakasza következett.
A kert csúcspontján található romok emlékeztetnek bennünket arra, hogy a kastély története szorosan kapcsolódik a falu történetéhez. Ez egy népszerű hely volt évezredek óta, amelyet sok különböző nép elfoglalt már a vaskor vége óta.
Kr. E. 220 körül a helyi lakosság védelmet élvez ezen a sziklás hegyláncon – a védőfalaknak erre az időszakra nyúló töredékei napjainkban is fennállnak a faluban. A helyiek az „Ezasques”, a szikla védő árnyékában építették házukat a fő útvonalaktól távol.
Az erődöt a 12. század második felében Eze urai építették. Az erőd megóvása érdekében a Provence grófok és később a Savoyai hercegek támaszkodtak egy éven át kiküldött, Castellans néven ismert katonákra, akik megígérték, hogy fenntartják és megóvják a kastélyt az ellenség kezébe kerülésétől.
1706-ban a spanyol háborúk idején, XIV. Lajos elrendelte, az ellenséges Savoy hercegekhez tartozó erőd vár megsemmisítését, annak megakadályozása érdekében, hogy ne jelentsen fenyegetést a franciák számára.
A hely több veszélyt is rejt… Egyrészt miközben a csodálatos panorámában gyönyörködünk, könnyen belegyalogolhatunk egy kaktuszba… Másrészt, mint minden középkori vár, ez is rabul tud ejteni bennünket!
Aki szeretné beazonosítani a növényeket, annak az alábbi linket ajánlom: növények
Érdemes a nyitvatartásról, és a belépők áráról előre tájékozódni.
Eze egzotikus kertje 2 rangos díjat kapott; a „Prix Spécial Régional du Fleurissement” és a „Jardin Remarquable”-t.
Térkép:
Szöveg: Farkas Attila
Fotó: Farkas Attila/www.gogogo.hu
A botanikuskert elérhetősége: www.jardinexotique-eze.fr
