Harmincéves szünet után, 2021. április 15. és 23. között ismét vitorlázórepülő versenynek adott otthont a Dunakeszi Repülőtér a Malév, valamint az Opitz Nándor Repülőklub jóvoltából. A rendezvényre az ország számos sportrepülőteréről 32 gép és 36 pilóta érkezett.
Zámbóné Pollerman Juditot, a Dunakeszi repülőtér parancsnokát kérdeztük arról, hogy mitől különleges ez a verseny?
Dunakeszi I. Vitorlázórepülő Bajnokság néven egy új hagyományt szeretnénk megteremteni, amivel az utánpótlást a magyarországi többi klubnak a megjelenésével szeretnénk feléleszteni. A vírushelyzet miatt egy rettenetesen nehéz úttörő munkát is kellett végezni, amire nagyon büszkék is vagyunk ugyanakkor, mert sok munkával ugyan, de megteremtettük azt, hogy abszolút online módon szerveztük meg a versenyt, és rendezzük meg a versenyt.
Gyöngyösi Andrást a Magyar Vitorlázórepülő Szövetség elnökét arról kérdeztük, hogy mit kell tudni erről a kezdeményezésről?
Szlovákiai versenyeken szoktuk kezdeni a felkészülést, a szezont, de idén már februárban látszott, hogy nem fogunk tudni valószínű kimenni, úgyhogy elkezdtük szervezni Dunakeszin harminc év után újra egy vitorlázórepülő verseny megrendezését.
Az FAI-klub osztályban a víz nélküli gépek versenyeznek, és egy összevont, vegyes szabadosztály, a vizes gépek osztálya, ahol az együléses, vb-ken induló gépek, sztenderd osztályú vagy rohanó, 18 méteres gépek mellett kétüléses húszméteres gépek, tehát az Arcusok, illetve a szabadosztályú gépek, mint a Nimbus is össze tudják mérni a tudásukat, hendikepelt, átlagsebességi értékelés alapján. A gépek egyébként, akik a versenyen indulnak, a világbajnokságnak megfelelő technikai színvonalú gépek, tehát a legjobb gépek vannak itt.
A versenyen nevezhető géposztályokat úgy hirdettük meg, hogy az FAI-klubosztály mellett minden vizes kategória tudjon versenyezni. Nagyon magasra tették a bulletint kiíró szervezők a nevezés feltételét, éppen azért, mert a légtérszerkezet eléggé bonyolult, illetve egy sűrűn beépített lakott terület közepén található a reptér, ezzel is szerettük volna jelezni, hogy itt a versenyen részt vevőknek egy kicsit nagyobb kihívásokkal kell megküzdeniük, mint, mondjuk, az Alföld közepén.
Az időjárás egyébként eléggé feltette a lécet. Az első versenyszámot ezer méter körüli felhőalapnál kellett a versenyzőknek teljesíteni, és talán éppen azért, mert ilyen szigorú volt a szakmai feltétel, gyakorlatilag mindenki meg tudta repülni a feladatot.
A megmérettetésen Gulyás György, a 15 méter szárnyfesztávolságú standard osztály első magyar világbajnoka is starthoz állt, a Schempp-Hirth által gyártott kétüléses vitorlázógéppel, az Arcussal.
Meteorológus, vitorlázórepülő kollégámmal, Gyöngyösi Andrással repülöm ezt a repülőgépet ezen a versenyen. Nagyon nagy előnyt jelent, azt kell hogy mondjam, mert az ő meglátásai azok valahogy specifikusak. Ugye az ő fejében benne van az aznapi időjárás menete, sokkal jobban, mint bármelyikünkében. Ezt a lehetőséget a fedélzeten megpróbáljuk a végletekig kiaknázni.
Itt kezdtem repülni Dunakeszin a ‘80-as évek elején, egyébként Dunakeszi város szülötte vagyok, és adódott a lehetőség, és én ezzel éltem, azóta engem nem lehet a vitorlázórepülésből kirobbantani. A Dunakeszi versenyeken is rendre részt vettem a ‘80-as évek végén, illetve ‘90-es évek elején, amikor az utolsó dunakeszi verseny megrendezésre került. Sajnos az akkori feltételek, meteorológiai körülmények hasonlóak voltak a mostanihoz, tehát elég esős versenyre emlékszem annak idején, de ennek ellenére eredményes és jó hangulatú volt, mint ahogy ez is.
A hazai pálya egyébként rengeteg előnnyel kecsegtet. Elsősorban a légtérszerkezet itt az, ami bonyolult és nehezen követhető, persze a mostani navigációs eszközökkel ez már jelentősen könnyebb, annak idején térképpel és térkép utáni navigációval történt, gyakorlatilag ezek a készülékek már figyelmeztetnek, akár élő szóban, a tiltott légterek közelségéről.
Másik helyi sajátosság, ami előnyt jelent annak, aki már sokat repült itt, az a repülőtérnek a fekvése, ugyanis a légterünk sajátosságaiból következően mindig észak-északkelet felől érkezünk, a reptér lejtése pont ellentétes. Az alacsonyan érkező repülőgépek az utolsó pillanatig nem látják a repülőteret, de azért tudni kell nyilván, hogy ott van, és aztán a behelyezkedés, leszállás már aszerint történik meg, így nincs meg az a biztonság, amit a reptér látványa kínál a hazaérkező repülőgépeknek, később válik láthatóvá a repülőtér.
A repülőgép típus a Schempp-Hirth által, egy német cég által készített kétüléses vitorlázógép, Arcus névre hallgat. Ez egy viszonylag új konstrukció. Húszméteres a fesztávolsága és ez egy létező géposztály most már, a húszméteres kétüléses géposztály.
Az együléses és a kétüléses gépeknek megvannak az előnyei és a hátrányai. A kétüléses gépnek az egyértelmű előnye a több szem többet lát, hogyha két gyakorlott pilóta ül a két ülésben, akkor nyilván a tapasztalatuk valamilyen szinten összeadódik, és jobb meglátásokkal tudnak végigverekedni egy-egy versenyszámon.
A hátránya pedig ott nyilvánulhat meg, hogy a kétüléses gép törzse eleve elég nehéz a kialakításának következtében, kevesebbet tud a beletölthető víz segítségével a felületii terhelésében játszani, nem tud olyan mértékben alkalmazkodni az időjáráshoz, mint egy hasonló kialakítású együléses repülőgép. Ez a gép azonban mozgékonyságában megközelíti a hasonló fesztávolságú együléses társait, ez egy nagyon jól sikerült konstrukció.
Gangl Gábor a MÁV Sportrepülő Egyesület szakmai vezetője egy 30 éves hagyomány felélesztéséről mesélt.
Korábban a két repülőtér között még át lehetett repülni, most már ebben a nagygépes forgalomban nem igazán van lehetőségünk Budakesziről Dunakeszire átrepülni. Nekünk ez egy nagy élmény, hogy végre nemcsak nyugatra repülhetünk, hanem kelet felé is egy általunk annyira nem használt terület fölött is tudunk repülni és valójában csak a város másik feléről kell ide eljönnünk.
Az a különbség a két repülőtérről történő repülésnél, hogy itt a hegyek felé repülünk, ott pedig az alföld felé repülünk. Pilótaszemmel azt jelenti, hogy az, aki a hegyek fölött jobban kiismeri magát, neki talán egy kicsit nagyobb előnye van azzal szembe, aki inkább csak az alföldi részen repül.
Végeredmény klub osztályban
Végeredmény mixed-open
Korábban a Budapest Bajnokság az egy nagyon nagy hírnévvel rendelkező verseny volt, amit Farkashegyen és Dunakeszin felváltva rendeztek. A legutolsó idén harminc éve került megrendezésre, adva abból, hogy akkor megváltoztak a légtérkörülmények, és nem igazán lehetett itt a város környékén versenyt szervezni. Ez a tavalyi évben a HungaroControllal történő együttműködéssel változott meg, és a koordinált légterek lehetővé tették a versenyek szervezését, így most mind Budakeszi, mind Dunakeszi ismét feleleveníti ezeknek a hagyományát, és remélhetőleg ismét felváltva fogunk tudni Budapest Bajnokságokat rendezni.
Székely Zoltán a HungaroControl módszertani és koordinációs osztályvezetője elmondta, hogy a verseny lebonyolításához az is segítséget nyújtott, hogy megújult a budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér közelkörzeti légtere.
Kilencvenes évek elején én is itt kezdtem a dunakeszi repülőtéren a repüléstanulmányaimat. Először vitorlázórepülővel repültem itt, ezért örömmel tettem eleget annak a felkérésnek, ami a HungaroControlhoz érkezett, hogy alakítsunk ki egy olyan légtérstruktúrát ideiglenesen, amelyben ez a Magyar Vitorlázórepülő Bajnokság sikeresen lebonyolíthatóvá válik.
Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér közelsége miatt a dunakeszi repülőtér légterei eléggé bonyolult struktúrát alkotnak. A légtér kialakítását hosszas egyeztetések előzték meg, a Magyar Vitorlázórepülő Szövetséggel együtt a HungaroControl-os kollégák sokat dolgoztak azon, hogy a repüléshez szükséges légtér olyan módon kerüljön kialakításra, hogy közben a repülésbiztonság nem sérül és a ferihegyi repülőtér forgalma is folyamatosan biztosítható.
Dióssi Csaba Dunakeszi polgármestere elmondta, hogy a reptér a nyár folyamán további jelentős repülő eseménynek is helyt ad.
A 20. század közepétől, a második világháború végétől van itt repülőtér Dunakeszin, és a dunakesziek erre nagyon büszkék, hiszen nem túl sok város rendelkezik saját repülőtérrel, sőt olyan pezsgő sportéletű repülőtérrel, mint ami itt, Dunakeszin található, hiszen több repülőklub is megtalálható, pilótaképzés is van.
Egyik fontos rendezvényünk lesz, nagyon reméljük, hogy meg fogjuk tudni tartani a szokásos éves V4-es airshow-nkat, összekötve a veteránautó-kiállítással, illetve különböző harci járművek kiállításával.
Mi is bízunk abban, hogy az idei évtől ismét rendszeresen tudunk beszámolni a Dunakeszi Repülőtér programjairól. Az AEROsport májusi adása a Dunakeszi I. Vitorlázórepülő Bajnokságról, a sport TV műsorán látható, majd rövidesen a youtube csatornánkon lesz elérhető.
www.aerosport.hu