Egy kis hazai: A „záhorák” (erdőháti) megszólítás a régiótól keletebbre lakókról sokszor ironikusan cseng, mígnem az erdőhátiak visszaszólnak a pozsonyiakra, hogy „paštekári”, ami annyit jelent, hogy pástétomosok.
Erdőhát (Záhorie) Szlovákia legnyugatibb része, Ausztriával és Csehországgal határos, keleten a Kis-Kárpátok, nyugaton a Morva folyó közé ékelődött vidék.
A régiót barangolva egyre különlegesebb kincsekre bukkanunk. A túlburjánzó zöld, a kellemes lankák, sűrű erdők és felfedezésre váró kulturális örökségek folyamatos meglepetéssel szolgálnak. Ebben a régióban, Austerlitztől (ma Slavkov u Brna) ötven kilometerre, a cseh határnál helyezkedik el egy izgalmas kisváros, Holics.
Szlovákia egyik kulturális öröksége a város nevét viselő holicsi vár, ami rusztikus külsőjével és belső helyiségeivel tekintélyparancsolóan, mégis visszafogottan várja az odalátogatókat.
Eredetét a várnak nem tudjuk pontosan. A kastély elődjét már valamikor a 13. század közepén megépítették, előtte pedig egy fontos megfigyelőállomásként állt a Morva Birodalom határában. Jelentős megállóhely volt a „Cseh út” kereskedelmi útvonalon Buda és Prága között.
Tulajdonosai között találjuk Csák Mátét, lengyel arisztoratákat, a Czobor családot, Mátyás királyt, de pompáját a 18. században nyerte el, mikor adósság fejében Lotaringiai Ferenc István, ismertebb nevén I. Ferenc német-római császár, Mária Terézia férje szerzi meg, és a Habsburgok tulajdonában marad egészen 1918-ig.
A város egyik büszkesége, a porcelán, és az erre épült manufaktúra Lotaringiai Ferencnek volt köszönhető. A mink dinasztiából származó fajanszok és kerámiák a kastély termeiben megtekinthetők. Csodás kézzel festett darabok az „aranykorból”.
Az emeleten makettekbe ütközünk, a hatalmas Versailles-i tükörterem nagyságú csarnok még befejezésre vár.
Van itt eredeti korabeli kád, szív alakú szeleppel, Kopcsányi ménesbirtok pontos váza két herélttel, szélmalom tizenöt centis változata. Az eredeti, holland típusú, egyedülálló szélmalom a város dél-keleti részén található.
Az impozáns „Kínai teremben” kívülről rakták meg a cserépkályhát, hogy a cselédség ne zavarja a szalonban tartózkodó nagyurakat. A szalonban tartózkodók pedig káprázatos szövet tapéták és ajtódíszek között élték társasági életüket, vitatták meg a világpolitikai helyzetet, vagy csak egy reformkori könyvet olvastak, és kortyolták kompótba löttyintett likőrjüket, fogadásokat kötöttek a szomszédos istállóra a bécsi vágtán, vagy házasítottak ki nemesi kislányokat és küldtek hadba arisztokrata fiatalembereket.
Döbbenetes leleményességről árulkodik a kápolna, ami egy ideig moziként működött a kommunizmus ideje alatt. Ez már a 20. század, és annak kreativitása.
A bejáratot tölgyfa kockákkal hangtompították, hogy a lovak patái ne zavarják a kastély nyugalmát.
A pincét a hetvenes években cementtel erősítették meg, ettől lett ilyen átlátható és „kontúros”. Bizarr és rajzfilm jellegű, de jobb, mint a mozi a kápolnában. A pince alatt húzódik egy titkos alagút, ami a pletykák szerint egészen Bécsig húzódik, de ezeddig csak Sasvár-Morvaőrig (Šaštín–Stráže) tártak fel vájatokat. Az alagút minden fontos holicsi helyszínnel összeköttetésben van. Vigyázat, a pince és az alagút között húzódik a régi kanális.
A kastélyba minden óra egészkor indul a vezetett túra dél kivételével, 4 euró belépti díj ellenében.
A nap fénypontja a kastély kávézójában elköltött kávé, tea, sütemény kompozíció, körbevéve könyvekkel, izgalmas vitrinekkel, a vár kiállításának folytatásaként a parkon keresztül.
És ha még különlegesebb látnivalóra vadászunk, akkor érdemes átugrani a szomszédos manufaktúra épületébe, ahol a habánok hagyományos fazekas munkái ötvöződtek az idő során a majolika gyárral. Az udvaron pedig ritkaságszámba menő menhirek (a legnagyobb 6,8 m magas) maradványai találhatók, megidézve a neolit kori kultikus Stonehenge-t.
Élmény és fotó: Rajczi Adriana
Térkép: Erdőhát, Holicsi vár