A boldogság keresése az ember egyik alapvető célja. A boldogságot keressük a szerelemben, a munkahelyünkön, otthon a családunk körében. A boldogtalan társdalmakra jellemző, hogy a jövőbe vetett hitük nagyon gyenge, azt gondolják úgysem lesz jobb. De vajon tényleg tudunk-e örülni az apró dolgoknak? Vagy valóban igaz ránk, hogy pesszimisták, önsorsrontók és boldogtalanok vagyunk? A gazdasági válság csak fokozta az amúgy sem opitimista hangulatot. Szinte minden háztartásban csökkentették a kiadásokat, kevesebb pénz jut étkezésre, az egészségügyi kiadásokra, szórakozásra. Elvileg joggal mondhatjuk, hogy van okunk szomorokdni. Miért érzik mégis boldogabbnak magukat a spanyolok a görögök és a portugálok is, nem is beszélve a Magyarországinál sokkal rosszabb körülmények közt élő latin-amerikai lakosokra? Az ENSZ most közzétett jelentése szerint Magyarország csak a 110. helyen van az országok boldogságát mérő listán. A legboldogabbak a dánok, norvégok, svájciak. A 160 országban készült felmérés a vizsgált országok szociális rendszerét, munkaerőpiacát vette figyelembe, kiemelve, hogy a lelki béke és a biztonság fontosabb volt általában az anyagi javaknál. A magyaroknál boldogabbnak érzik magukat a Moldovában, Kazahsztánban vagy akár a Koszovóban élők is. Az ember annak örül, azt becsüli meg, ami értékes, vagyis azt, amit értékesnek tart. Az értékek rendjét viszont sokszor nem mi magunk, hanem a környezetünk írja elő, diktálja számunkra. Ha egy társadalomban az egészség, a béke és a szeretet az általánosan elfogadott érték, akkor az ott élő emberek örülnek, ha egészségben, békében és szeretetben élnek. Ha viszont az anyagi javak megszerzése vagy a mások feletti hatalmaskodás vágya vezérli az embereket, akkor ott a versengés, az írigység és a gyűlölet szelleme kerekedik felül.