Normandiáról az embereknek elsősorban a 2. Világháború talán legnagyobb katonai eseménye, a partraszállás jut eszébe. Persze a La Manche csatorna partja ezen kívül is sok viharos eseményt élt át az évszázadok során. Ezért sem csodálkozhatunk azon, hogy a középkor mesterei szerették az építményeiket biztonságos helyre építeni.
Ilyen hely, a Couesnon folyócska torkolatában, a csatorna árapálysíkságából kiemelkedő 78 méter magas gránitszikla alkotta sziget. A vízszint emelkedés 14 méter is lehet a legalacsonyabb és a legmagasabb pont között.
Ma már inkább ez inkább lenyűgöző természeti látványosság, viszont évszázadokon keresztül egy nagyszerű természetes védelmi segítség volt a szigeten élők számára. A hely története római időkre nyúlik vissza, amikor még Mont Tomble azaz „Sírhalom hegyként” ismerték a helyet. Egykor ősi kelta temetkezési hely, valamint a druidák napimádó kultuszának a színhelye lehetett. Persze ez is olyan legenda lehet, aminek az igazságtartalmát az idő „kifestőkészlete” színezte a mai formájára.
Valószínű soha nem tudjuk már meg azt sem, hogy Szent Aubert-nek, Avranches püspökének a stratégiailag zseniálisan védhető tenger álltal körülvett, és száraz lábbal csak apálykor megközelítő hely volt-e az ami megtetszett? Vagy esetleg mégis a legenda az igaz, mely szerint Szent Mihály arkangyal jelent meg neki lázálmában, aki megparancsolta a püspöknek, hogy építsen kolostort a sziklán. Miután ezt nem teljesítette, akkor az arkangyal lyukat égetett ujjával a püspök kalapján. Ez már elég jel volt ahhoz, hogy Szent Mihály hegyén felépítsék a templomot, és 708-ban felszenteljék. Igaz a főangyal maga is „jártas” volt a haditudományokban. Talán ez is segített a helyszínválasztásban…
A IX. században a normannok foglalták el a szigetet. A XI. században készült el több mint 100 év alatt a hegy tetején álló apátság, amely a XII-XIII. században a legnagyobb befolyással bíró bencés apátság lett.
A sziget a 100 éves háború alatt – egy maroknyi helyőrségnek és a természetes védelemnek köszönhetően – hódítatlan maradt.
Ezután 1863-ig börtönként használták. Napóleon az Ile de la Liberté, vagyis a Szabadság szigete névre keresztelt át.
Az apátság a mai formáját a XVIII. századra érte el.
1879-ben épült fel a szigetet a szárazfölddel összekötő gát, és ezzel már nem számított szigetnek a hely.
2006-ban viszont Dominique de Villepin francia miniszterelnök bejelentette, hogy a földnyelvet elbontják, és ezzel ismét sziget lesz Mont-Saint-Michel.
A földnyelv helyett pedig egy hidat építettek,hogy ne kelljen megvárni a túristáknak a víz visszahúzódását… Ma már ezen lehet megközelíteni az 1979-óta UNESCO Világörökségi listáján szereplő helyet.
A Mont-Saint-Michel meglátogatására érdemes egy egész napot szánni. Ez nem a berohanok, készítek 2-3 gyors képet a kapuban, és szaladok tovább látványosság…
A sziget bejáratánál egy hatalmas parkoló várja az utazót kb 3km-re az erőd főkapujától. Majd két lehetőség közül választhatunk. Buszra szállunk, vagy besétálunk.
Érdemesebb a közel 1 órás sétát választani. Elsőre soknak tűnik, de a hely szépsége igazából innét élvezhető, hiszen végig előttünk van az út során az a csoda, amiért ennyit utaztunk.
A normandiai időjárás megtréfálhat bennünket, így érdemes a pillanatnyi napsütés ellenére valami szép és esőbiztos ruházatot is magunkkal vinni, mert pillanatok alatt tud „cudar idő” is kerekedni.
Az építkezés/felújítás a mai napig tart, de ez szerencsére nem akadályozza a látogatásunkat.
A hídon átkelve érkezünk meg a szűk főbejárathoz.
A Mont-Saint-Michel apátsághoz minél közelebb érünk, annál hatalmasabbnak tűnik. És ez így van azután is, amint átlépünk a kapuján. De ez már egy következő történet, melyben szűk középkori utcácskákon sétálunk, apró üzletek közt. Majd felmászunk a végtelen lépcsősorokon a hegy tetején álló apátságba: Séta a misztikus falak között – Mont-Saint-Michel
Élmény és kép: Farkas Attila /gogogo.hu
Térkép: Mont-Saint-Michel