A Brunszvik-kastély angolparkjában tett séta után egy kis zenei kikapcsolódásra betérhetünk a Beethoven Emlékmúzeumba.
A Ludwig van Beethoven több helyen is megfordult a hajdani Magyarországon. Ezek közül Kismarton (Eisenstadt) ma Ausztriához, Pozsony, Pöstyén és Alsókorompa pedig Szlovákiához tartozik. Így napjainkra csupán két magyarországi hely – Buda és Martonvásár – maradt, amely azzal büszkélkedhet, hogy ott járt a nagy zenei géniusz.
Az 1958 táján létrejött gyűjtemény a székesfehérvári István Király Múzeum állandó kiállításaként a Magyar Tudományos Akadémia Martonvásári Mezőgazdasági Kutató Intézetében, a Brunszvik-kastélyban, az épület legrégebben megépített részében kapott helyet. Azóta is itt látogatható.
Ugyanebben az évben kezdődött meg a kastélypark szigetén a nyári Beethoven-estek sorozata. Kezdetben az Állami Hangversenyzenekar, majd utódja, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar ad nagysikerű hangversenyt minden évben.
Beethoven születésének 250. évfordulóját ünnepeltük 2020-ban. Szinte napra pontosan ugyanekkor vette birtokba a martonvásári uradalmat id. Brunszvik Antal. A kettős évforduló tiszteletére 2020-ban megújult a Beethoven Emlékmúzeum harminc éves kiállítása. Az interaktív bemutató Beethoven és a Brunszvik-család kapcsolatának történetét dolgozza fel sok-sok zenével. A megújult kiállítás 2020. június 27-től újra látogatható, amely nemcsak témájában, de területében is bővült.
A kibővített kiállítás a Brunszvik-család levelezése, Brunszvik Teréz naplója és a kortársak írásai alapján követi nyomon Beethoven és a Brunszvikok kapcsolatát. Bemutatjuk a kort és a korabeli helyszínt, Martonvásárt, a Brunszvik birtokot és a kastélyt is. A korabeli bútorokkal berendezett egykori vendégszobában látható Beethoven medalionba zárt hajszála.
A kiállítás izgalmas interaktív zenei játékaival megfejthetők azok a zenei üzenetek, amelyeket a zeneszerző a család tagjainak küldött. A virtuális valóság segítségével bejárhatjuk a kastély szobáit, ahol Beethovennel is találkozhatunk.
A nagyteremben látható Streicher márkájú zongora 1829-ben készült és került a Brunszvik-családhoz, amikor a kastélyba költözött Brunszvik Ferenc felesége Justh Szidónia, aki remekül zongorázott. Valószínűleg Brunszvik Ferenc rendelte feleségének és az épp akkortájt átalakított kastély zenetermében helyezték el. 2020-ban a zongorát restauráltatták, melynek révén a hangszer évente egy-egy alkalommal megszólaltatható.
Beethoven nevét és művészetét Martonvásáron az 1700-as évek közepén megtelepedő német származású Brunszvik-család tagjai korán megismerték. Ifjabb Brunszvik Antal gróf felesége, báró Seeberg Anna már 1795-ben előfizetője volt a fiatal komponista három zongoratriójának (Op.1). Személyes ismeretségük 1799 májusában kezdődött. Seeberg Anna két idősebb lányával, a 24 éves Terézzel és a 21 éves Jozefinnel Bécsbe utazott, hogy a lányok zongoraleckéket vegyenek és persze, megfelelő férjet találjanak. Felkeresték Beethovent és megnyerték őt arra, hogy a lányoknak zongoraórákat adjon. A mester 16 napig foglalkozott velük, és búcsúzóul a „Rád gondolok” című vers kottáját jegyezte be a két Brunszvik-grófnő emlékkönyvébe.
A legidősebb Brunszvik-lánnyal, Terézzel levelező viszonyban volt Beethoven. Igen nagyra becsülte műveltségét, finom lelkületét és a közért végzett áldozatos munkáját, amely többek között az első hazai „Angyalkertek” létesítésében, működtetésük anyagi hátterének biztosításában is megnyilvánult. A harmadik leány, Karolin szintén ismerte Beethovent, de nagyon fiatalon férjhez ment Teleki Imre grófhoz és életének további részét Hosszúfalván élte le. Elsőszülött lánya Blanka az első magyarországi leánynevelő intézet alapításával írta be nevét a kultúrtörténet „aranykönyvébe”. Ugyan nem Brunszviknak hívták – olasz nevet viselt –, de anyja, Brunszvik Zsuzsanna révén mégis a család sarja volt az a Giulietta Guicciardi, kinek emlékét a cisz-moll (Op. 27 No. 2), ismertebb nevén „Holdfény szonáta” ajánlásával örökítette meg Beethoven.
A kiállítás végén, miután követtük a zenei nyomokat talán kiderül az is, hogy ki lehetett Beethoven Halhatatlan Kedvese, akihez írta szenvedélyes hangú levelét, melyet így fejezett be: „Örökké a Tiéd örökké az enyém örökké a miénk L.”
A kiállítás és a múzeum egy kicsit bepillantást enged a XIX. század zenei zsenijének magánéletébe. És talán egyes műveinek múzsáját is megismerhetjük.
Élmény és fotó: Farkas Attila / gogogo.hu
Térkép: Martonvásári Kastélypark Természetvédelmi Terület
Információ: agroverzum.hu