Haranggyűjtemény az Esztergomi várban

Az Esztergomi várhegy számtalan látnivalója közül mi most a vár délkeleti részén található három kaput, valamint a Kapu rondellát látogatjuk meg. Itt kapott helyet a Nemzeti Múzeum Haranggyűjteményének jeletős része is.

Budai torony

Az Esztergomi várba a turisták elsősorban a bazilika meglátogatása után érkeznek a főkapun keresztül. Ezért marad ki a látogatásból sokak számára az Esztergomi Várszínház körüli rész.

Van egy kevésbé ismert bejárata is várnak, a három kapun keresztül. Legegyszerűbben a Sötétkapu déli kijáratát vehetjük kiindulási pontnak. A XIX. századi bazilika építését megelőzően, a Várhegy keleti oldalának levágása, majd feltöltése során hozták létre és a föld alatt követi a keleti várfal előtti egykori sánc vonalát a 90 méter hosszú alagút.

Majer István út a háttérben a Becket Szent Tamás-kápolna

Akár a városból, vagy a parkolóból érkezünk, itt egy rövid lépcsőzés után jutunk el a hídon keresztül az első kapuhoz.

A fahíd mellett balra egy török kori sáncon áll Vígh Tamás alkotása az “Országalapító” című szobor ami Esztergom alapításának 1000. évfordulójára készült 1973-ban.

A szobor mögött balra a Kapu rondella vagy Telegdy bástya, míg a híd jobb oldalán a Budai torony áll.

A Kapu rondellát az 1543-as török ostrom előtt építették olasz hadmérnökök a szemközti Szent Tamás-hegyről jövő támadás védelmére. Napjainkban főleg képzőművészeti időszaki kiállítások helyszíne a körbástya. A kaput és a kétoldalt álló erődítményeket a bazilika XIX. századi építésekor részben visszabontották, majd a hegy közepéről kitermelt földdel eltemették. Maradványaikat az 1930-as években ásták ki, a jobboldalt látható, kifalazott száraz árok jelentős része pedig csak 1971-72-ben került elő a néhol 8-10 m vastag földtöltés alól. A külső kapu – amihez kőpillérekre épített fahíd és az egykori farkasverem fölötti felvonó híd vezet – és a mellette lévő fal eredetileg egy-egy emelettel magasabb volt.

A Budai torony mellett található a Várszínház bejárata a torony alatt.

A várfalak tövben pedig a Magyar Nemzeti Múzeum középkori haranggyűjteménye látható. A gyűjtemény kezdetei Rómer Flóris (1815–1889), a magyar muzeológia és régészet jelentős 19. századi alakjának tevékenységéhez kapcsolódnak. A korai kezdetek ellenére 1915-ig csak 8 harang jutott a múzeumba. 1916-ban, az első világháború ún. rekvirálásai idején – a harangokat ágyúöntéshez gyűjtötték be – legkevesebb 27 haranggal gyarapodott a gyűjtemény. Az öntödébe beszállított, 1700 előtti harangokat ugyanis átadták a múzeumnak. Ennek köszönhetően az ország távoli vidékeiről és ma már nem Magyarországhoz tartozó településekről is őriz a gyűjtemény harangokat.

A ma 46 darabból álló Haranggyűjteményt a második világháború pusztításai megtépázták, több harang elolvadt a múzeum lapidáriumában kitört tűzben. A gyűjtemény legkorábbi darabja a Szentábrahámról (ma: Avrămești, Románia) származó, pontos évmegjelölés nélkül, valószínűleg a 14–15. század fordulója tájékán készült harang. A 15. századból már több harang származik, a legtöbb azonban 16–17. századi, de néhány későbbi példány is van a gyűjteményben.

Legtöbb harangon az „O rex gloriae veni cum pace” (Ó dicsőség királya, jöjj békével) felirat szerepel, de sokszor az öntőmester, a készíttető és a használó közösség neve is feltűnik a feliratokon. A harangok nagy része a Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeumában megtekinthető, néhány darabot pedig a Nemzeti Múzeum épületének a közönség által is látogatható tereiben helyeztek el.