A tatai Öreg-tó partján sétálva nekem a Scaligeri-vár ugrik be elsőként, ami a Garda-tó végében, Sirmione (nem összekeverendő Hermionéval a Harry Potterből…) településen található. Amennyiben a hegyeket kivesszük az összképből, akkor talán még szebb látványt nyújt a “magyar változat”. Az biztos, hogy a víz felől jobban látszik a tatai-vár mint a „talján konkurenciája”..:) Ebben a cikkünkben a vár környezetét, és a tavat mutatjuk be, mivel méretét és funkcióját tekintve is egy jelentős természeti/mesterséges képződmény.
A település az „Élővizek városa” és 2010-ben a biodiverzitás magyarországi fővárosa lett, így ismerve el a város kötődését a természeti értékekhez. Tata ősidők óta lakott település, ezt az itt feltárt, ősemberre utaló régészeti leletek is bizonyítják. Az évezredek során a kedvező életfeltételek, a hévforrások mindig a környékre vonzották az embert.
A Tatához közeli tábort a Látó-hegy oldalán végigfutó római vízvezetéken, az úgynevezett Kismosó-forrásokból látták el ivóvízzel. A népvándorlás idejéből Tatán és környékén germán és avar leletek kerültek elő nagyobb számban.
Az Öreg-tó mesterséges eredetű, az ország legrégebbi halastava. A tó a város közepén helyezkedik el, háromnegyed részben körülöleli a várost, a déli és délnyugati oldalán erdős területek találhatók. A tavat tápláló Által-ér délkeleti irányból folyik be és öt ágon távozik észak felé a városon át.
A helyén már a Pleisztocén korban is itt húzódó, forrásokkal táplált mocsárvilág terült el. A tó kialakulása összefügg a domborzati viszonyokkal, a tó mai medrében és a környéken működött nagy számú forrás vize a mélyebb részeken összefolyt, és tóvá terebélyesedett. Ekkor még ilyen nyílt vízfelületekkel, nádasokkal és lápokkal váltakozó táj volt a helyén.
A római korban létesült az Által-éren épített völgyzárógát. 1740-es években Mikoviny Sámuel neves vízrendező mérnök tervei alapján közelítőleg mai formáját nyerte el. Ezt a helyén elterülő mocsarak lecsapolásával érték el.
1700-as évektől – mint az Esterházy hitbizomány része – halastóként üzemelt egészen 1965-ig. Ezáltal vált Magyarország legrégebbi halastavává.
Tata az Árpád-házi uralkodók idején királyi birtok volt. Az itt lévő bencés apátságról a 9. századból fennmaradt írásos emlékek tudósítanak. A krónika arról is tudósít, hogy egy alkalommal I. (Nagy) Lajos király Kálti Márk kíséretében meglátogatta a bencés kolostort. A település neve Tata alakban először 1221-ben fordult elő.
A 13. századtól, egészen 1326-ig, a Csák család uradalmához tartozott. Az ő birtoklásuk idején kezdődött meg a vár építése is. Tata a Csák nemzetség uralma után Zsigmond királytól megkapta a mezővárosi jogot.
1410 után a tatai vár Zsigmond kedves tartózkodási helye volt. Gyakran szállt meg itt, és 1412-ben, a tatai várban fogadta Jagelló Ulászló lengyel királyt, VII. Erik dán királyt, Marchiai Jakab főinkvizítort. A történészek az ő uralkodása idejét nevezik Tata első fénykorának.
Az építők a vizet hadászati célra is felhasználták már évszázadokkal ezelőt is. Az erődítmény körül ma is egy vizesárokrendszer található. A következő részben a várat mutatjuk be részletesen.
Élmény és Fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
Térkép: Tata / Öreg-tó
Információk: Wikipédia