Kétrészes összeállításunkban röviden összefoglaljuk a katolikus egyház kialakulását, a pápaság történetét valamint kitérünk a zsinatokra. Végül bemutatjuk a 266. katolikus egyházfőt Ferenc pápát, akiről számtalan érdekességet tudhatunk meg. Az első részben A pápaság történetét néztük végig az apostoli kezdetektől napjainkig – 1. rész
Az előző részhez hasonlóan most is a hazai és az európai egyházi helyek szerepelnek illusztrációként. (Ha valaki ezeket a kegyhelyeket szeretné részletesebben megismerni, akkor a képek alatti linkről elindulva megteheti.)
A pápa a püspökök testületének feje. A püspöki kollégium – soha nem feje nélkül – szintén hordozója az egész egyházra szóló legfőbb és teljes hatalomnak. E hatalom ünnepélyes gyakorlása az egyetemes zsinat, (zsinat vagy szinódus szó gyűlést, találkozót jelent) amelyre valamennyi püspök meghívást kap.
A római katolikus egyházban a következő fajta zsinatok léteznek:
Az egyetemes zsinat (concilium oecumenicum) a pápa közvetett vagy közvetlen meghívására összegyűlt püspökök (bíborosok, érsekek, püspökök) tanácskozása. A püspökök testülete itt gyakorolja az egész egyházra kiterjedő hatalmát. Az egyetemes zsinatot csak a római pápa hívhatja össze, azon csak ő elnökölhet; azt áthelyezheti, felfüggesztheti, feloszlathatja és ő hagyja jóvá annak határozatait. Véleményező vagy tanácskozó joggal meghívhat világiakat és nem katolikusokat is. Ha a zsinat alatt a pápa meghal, a zsinat az új pápa választásáig felfüggesztettnek tekintendő. Az egyetemes zsinat határozatai csak akkor kötelező erejűek, ha azokat a pápa is jóváhagyta.
Részleges zsinatok (concilium particulare):
Plenáris zsinat (concilium plenarium) egy püspöki konferenciának az Apostoli Szentszék által jóváhagyott tanácskozása. A legtöbbször egy-egy ország püspökei vesznek részt rajta.
Nemzeti zsinat, valamely ország vagy nemzet főpapjainak tanácskozása. Elnökét a püspöki konferencia választja meg, majd ezt a Szentszék megerősíti. Határozatai csak a pápa megerősítése után válnak kötelezővé.
Tartományi zsinat (concilia provintialia), egy érseki (metropolita) tartomány tanácskozása. Az ilyen zsinatot az érsek hívja össze a tartomány szuffraganeus püspökei többségének beleegyezésével. Elnöke az érsek.
Az egyházmegyei zsinatot az egyházmegye püspöke hívja össze. Egyházkormányzati és törvényhozó hatalma van az egyházmegyében. Határozatai a püspök jóváhagyása után válnak kötelezővé.
A részleges zsinatok határozatai csak akkor hirdethetők ki, ha azokat az Apostoli Szentszék jóváhagyta.
A történelem folyamán többször felmerült az egyházi főhatalom kérdése. Jóllehet az egyházi törvények mindig a pápai főhatalmat tartalmazták, a pápaság történelmi mélypontjain megerősödött a zsinati főhatalom igénye (konciliarizmus) és a zsinatok szerepe az egyházkormányzatban.
A nagy nyugati egyházszakadást lezáró konstanzi zsinat például, amelyet Zsigmond német-római császár és magyar király hívott össze, pápákat mondatott le és választott (V. Márton). A konciliarizmus eszméje később a protestáns egyházak (a protestantizmus mint gyűjtőnév alatt a keresztény egyházak azon egyik fő ágát szokták érteni, amely a reformáció következtében a 16. században a római katolikus egyháztól különvált) szervezetének kialakulásában vált meghatározóvá.
A pápa és a püspökök együttműködését a II. vatikáni zsinat (1962–1965) új hangsúlyokkal tárgyalta. Itt kimondták a püspökök kollegialitásának elvét, amely szerint a püspökök amellett, hogy egyházmegyéjük saját pásztorai, az egyetemes egyházért is felelősséget viselnek. E felelősség gyakorlásának fóruma az egyetemes zsinat és a püspöki szinódus.
A 2023. április végén hazánkba látogató Ferenc pápa (született: Jorge Mario Bergoglio; Buenos Aires, 1936. december 17. ) olasz származású argentin teológus-pap, 2013 márciusától a katolikus egyház jelenlegi pápája.
A pápai székben XVI. Benedeket követi, aki 2013 februárjában mondott le. Ferenc az első jezsuita egyházfő, az első pápa az amerikai kontinensről és egyben a déli félgömbről, valamint az első nem európai pápa III. Gergely óta, aki Szent Péter trónjára a történelem folyamán 90.-ként 731. február 11-én lépett. Szír származású volt.
Apja, Mario José Bergoglio 22 évesen érkezett szüleivel Olaszországból Argentínába, kezdetben az argentin vasútnál kapott állást, később pedig könyvelőként dolgozott; anyját, Regina María Sívorit már ott ismerte meg. Ferenc az elsőszülött öt gyermekük közül. Egy fiatalkori légúti betegség miatt eltávolították tüdejének egy részét, mivel akkor még – megfelelő antibiotikum híján – ez az életmentő lehetőség állt csak rendelkezésre.
Buenos Airesben szerzett vegyésztechnikusi oklevelet, majd a papi szolgálat mellett döntött, belépett a Villa Devotó-i szemináriumba, és huszonkét évesen, 1958. március 11-én megkezdte a noviciátust a jezsuita rendbe.
János Pál pápa kreálta és nevezte ki bíborossá 2001. február 21-én. Bíborosként több posztot is betöltött a Szentszéken: tagja volt a Papi Kongregációnak, az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregációnak, a Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságai Kongregációjának, a Pápai Latin-Amerika Bizottságnak és a Család Pápai Tanácsának.
2005-ben részt vett II. János Pál pápa temetésén, majd a sede vacante (amikor a Római egyházmegye püspöke, vagyis a pápa hivatala nincs betöltve, akkor az Egyházat a bíborosok testülete irányítja) időszakában a bíborosok kollégiuma mellett régensként irányította a Szentszéket a konklávé (A konklávé a római katolikus egyház által 1274-ben létrehozott alkalmi intézmény, melynek feladata a mindenkori új pápa megválasztása.) megnyitásáig.
A pápaválasztáson a kiszivárgott hírek szerint Ratzinger bíboros után ő kapta a legtöbb szavazatot: egy bíboros névtelen feljegyzései alapján akkor az első választási fordulóban 10, a másodikban 35 és a harmadikban 40 szavazatot kapott, mielőtt Ratzingert pápává választották volna a negyedik körben.
Pápaként a Ferenc nevet vette fel Assisi Szent Ferenc tiszteletére – nyilatkozata szerint azért, mert olyan egyházat szeretne, amely kiáll a szegények, a béke és a teremtett világ védelmében– így I. János Pál pápa óta ő az első, aki eddig nem használt pápai nevet választott. Amennyiben azonban I. János Pál pápa kettős nevét nem önálló pápanévnek tekintjük, hanem – szándéka szerint – mint két közvetlen elődje (XXIII. János pápa és VI. Pál pápa) nevének felvételét, akkor 913-ban Lando pápa volt Ferenc pápát megelőzően az utolsó, aki olyan néven uralkodott, amelyen előtte még senki.
Ferenc pápa beszéde 2014. november 25-én az Európai Parlamentben (részlet) :
“Kedves európai parlamenti képviselők!
Elérkezett az óra, hogy közösen építsünk egy olyan Európát, amelynek középpontjában nem a gazdasági élet, hanem a személy, az elidegeníthetetlen értékek szakralitása áll. Európa vállalja bátran múltját, és bizalommal tekintsen a jövőbe, hogy maradéktalanul és reménnyel élhesse meg jelenét. Hagyjunk fel a megfélemlített és önmagába zárkózó Európa gondolatával, és mozdítsuk elő a főszereplő Európát, amely a tudományok, a művészetek, a zene, az emberi értékek, a hit hordozója. Olyan Európát valósítsunk meg, amely az eget szemléli, és eszményképeket követ; megvédi az embert; biztos és szilárd talajon halad, értékes viszonyítási pontot jelentve az egész emberiségnek.”
Fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
Szöveg: Wikipédia
