A Pákozdi-ingókövek
Az autópályáról letérve a Miskahuszárnál egy elegáns “huszárvágással” érdemes felkanyarodni a műúton az Arany János utcánál az Ingókő utca felé. A természetvédelmi területre nem szabad behajtani járművel, így egy kisebb séta mindenképpen beiktatandó, mielőtt eljutunk a kövekhez. Az Ingókő utca végén tudunk parkolni.
A Pákozd északi előterében magasodó Pákozdi-ingókövek nevezetesebb formációi a Sár-hegy (226 m) keleti oldalában emelkedő Gomba-kő és Kis-Cipó, valamint az ettől északra, a Pogány-kő (241 m) csúcsa körül elszórt Pogány-kő, Oroszlán-szikla, Kocka-kő és Pandúr-kő. A Pákozdi-ingókövek a település felől több, kerékpárral is járható turistaúton megközelíthetőek, emellett az ingóköveket az 1994-ben létesített Gránit földtani tanösvény is összeköti.
A Pogány-kő csúcsát képező ingóköveken cirill betűs feliratok, „graffitik” emlékeztetnek arra az 1991 előtti időszakra, amikor a területen a Magyarországon állomásozó szovjet hadsereg egyik gyakorlótere helyezkedett el.
Nagyon nincs táblákkal jelölve a hely, de bármerre indulunk előbb utóbb átesünk egy szikladarabon… A terület olyan mintha egy óriás kiborította volna a méretes Dunakavicsos zacskóját….
A rutinosabbak kerékpárral érkeznek…
A Pákozdi-ingókövek természetvédelmi terület a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság kezelésében álló, 44 hektáros természetvédelmi terület a Velencei-hegységben. Az 1951-óta védelem alatt álló, 200–250 méteres tengerszint feletti magasságban húzódó dombos területet Magyarországon egyedülálló földfelszíni alakzatok, az ún. ingókövek elszórt csoportjai tagolják.
A Velencei-hegység lepusztult felszínéből előbukkanó gránittömbök ellenálltak az eróziónak, s a köztük lévő hasadékokból a víz és a szél felszínalakító munkája hordta ki a törmeléket és a mállási anyagot. Napjainkra a környezetükből kiemelkedő, lekerekített élű, egymásra tornyozódó sziklacsoportok formájában bukkannak a felszínre.
Némelyikük festői, esetenként bizarr formációt alkotva olybá hat, mintha a bizonytalan egyensúlyi helyzetű sziklákat emberkéz hányta volna egymásra. Az erózió által erőteljesebben megmunkált, gömbölyded alakú sziklákat a helyi népnyelv gyapjúzsákok néven emlegette. A hely lehetne akár a magyar Stonehenge (megalit építményegyüttes) is, ha kicsit összeszedettebb lenne…
A Foltos fejű szalamandra (Salamandra salamandra) “megkövesedett nagyapja” is felbukkan a kőrengetegben…
A csipkebogyó vessző motívum több helyen is előkerül… Persze nem emiatt fokozottan védett a terület.
A kemény, tömött, vízzáró kőzetet repedések szelik keresztül-kasul. A repedések a gránit tömegét nagy, négyszögletes hasábokra tagolják és ezeken a felszíneken folyik a kőzet aprózódása, mállása. A felszín mállása folytán a gránittömbök sarkai legömbölyödtek, a tömbök elváltak egymástól és sajátos képződmények az ún. „ingókövek” jöttek létre. Egyes tömbök élükkel támaszkodnak csupán a sziklára, amelyen kimozdulhatnak anélkül, hogy eldőlnének. Ezen alakzatok legszebb példányait megőrzi a természetvédelmi terület.
A Természetvédelmi Hivatal anyagi támogatásával 1994. évben a székesfehérvári Gaja Természetvédelmi Egyesület elkezdte a Velencei-hegység földtani képződményeinek bemutatását célzó földtani tanösvény kiépítését, amely átvezet a természetvédelmi területen is. A geológiai értékek mellett az itt található vegetáció is védelemre érdemes, hiszen az alapkőzet jellegéből adódóan szintén egyedülálló az országban.
Csipkebogyó, sziklák és panoráma, na és a végtelen nyugalom ami itt vár bennünket. Alpinista felszerelés nem kell a túrához, de semmiképp ne flip-flop papucsba billegjünk a köveken… A területen akár egy fél napot is nyugodtan “elbóklászhatunk”.
Élmény és Fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
Információk: wikipedia, Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság
Térkép: Pákozdi-ingókövek
