A kőhalom helyén ismét vár áll – Csókakő

Ez a kis vár Budapesttől négy fertályórányira van autóval…  Az elmúlt évtized rekonstrukciójának köszönhetően az idelátogatónak egyre kevésbé kell már egy halom kő tetején elképzelni vajon, hogy is nézhetett ki a romantikus várkastély pár évszázaddal ezelőtt. 

Ma egyre nagyobb “seregekben” érkeznek a kirándulók, sziklamászók, és a siklóernyősök is meghódítani a várat és  környékét. 

A település Móri-árok Vértes felőli oldalán helyezkedik el, a móri borvidékhez tartozik. Szerencsére már több száz év óta kihasználják a déli lejtők adta szőlő, gyümölcstermesztési adottságokat a környéken. 

Csókakő neve eredetileg kizárólag a várra vonatkozott. A fellegvár alatt elterülő település neve valójában Váralja volt. Említése 1461 után már nem szerepel az okmányokban, amiből arra lehet következtetni, hogy a hajdani település a török idők elején megsemmisült. 

A vár hadászati jelentősége a törökök kiűzése után megszűnt, és a Csókakő elnevezés a lassan újra népesedett településre tevődött át. A legvalószínűbb azonban, hogy a vár és később a település a csóka madárról kapta a nevét. Azért ezzel szerintem senki számára nem árultam el hadititkot…

A Vértessel a “háta mögött” az erőd optimális helyre épült. Három oldalról meredek sziklafal védi, amelyet mesterséges sziklaárokkal is elhatároltak. A legrégebbi rész az úgynevezett felsővár, amely még a 13. században épült, nagyjából téglalap alakú, kb. 28 x 15 méter alaprajzú. Ennek az északkeleti sarkán trapéz alakú, háromszintes torony állt, amelyhez a palotaszárny csatlakozott. A toronytól délre helyezkedett el a várudvar, közepén a ciszternaházzal. 

A 15. században, a Rozgonyiak birtoklása idején épült a régi vár köré a háromszor akkora alsóvár. Ennek volt része a ma is látható kaputorony. Az alsó és felső vár közötti teraszon ebben az időszakban épült meg a kápolna, amelyből a szentély pillérei maradtak fenn. A feltárások nem mutatták ki, de egy 1690-es vázlatrajzon látható egy mecset is, amelyet Evlija Cselebi is említ útleírásában.

A vár és a falu honfoglalás- és Árpád-kori elődjének létezésére a régészeknek van néhány bizonyítéka. Látóhegy és Pusztacsóka találkozásánál egy domb található, ahol emberi csontokat és koponyákat találtak. Ez a terület lehetett a vár és a falu X-XIII. századi elődje.

A várat minden bizonnyal a tatárjárás után, az itt birtokos Csák nemzetség Dudary ágának valamelyik tagja építhette, tõlük 1287 körül a Trencsényi-ágbeli II. István vette meg.

A X-XIII. században a térség Székesfehérvár után a második legjelentősebb hatalmi-igazgatási központja volt, ezt elsősorban stratégiai adottságának köszönhette. A XIII. századi várláncolat fontos egysége volt Gesztes, Vitányvár, Oroszlánkő mellett. 

III. András idején a Csák nemzetség trencséni ágának egyik vonala, az ágalapító I. Máté legidősebb fiának, Márk leszármazottainak birtokába került. Károly Róbert 1326-ban felismerte Csókakő kulcsszerepét, és megszerezte azt a Csákoktól.

1430-ban a várat a Rozgonyiak kapták meg, először csak élethossziglani használatra, 1453-ban V. László már örökjogon adományozta nekik. 1490-től Csókakő ismét királyi vár. II. Ulászló előbb Corvin Jánosnak adományozta, majd Egervári Lászlónak zálogosította el. 1515-ben Kanizsai László szerezte meg a várat, 1534-ben Nádasdy Tamás kezére került.

1543-1687-ig Csókakő török végvár lett, a török hódoltság ideje alatt csak hetekre, hónapokra sikerült magyar kézre visszajuttatni. A török hódítók hamar felismerték a vár stratégiai jelentőségét, de katonai szerepét nem kapta vissza. A Győr és Komárom felől érkező főutat ellenőrző másod-, ill. harmadrendű elővárként funkcionált. Lerombolása is ezzel magyarázható. 

A török korból ismert adóösszeírások legelőször 1582-ben tesznek említést Csókakőről. Akkoriban azonban a hajdan virágzó település helyzete tragikus volt: üres és lakatlan. 

1601-ben a bécsi hadvezetés hat zászlóaljnyi emberével és két ágyújával vette vissza a várat a mindössze 20 főnyi török helyőrségtől. Október 9. és 15. között zajlott le a híres ütközetsorozat, amelyet Mátyás főherceg nyert meg. A 13 ezer fős császári sereggel szemben a török háromszoros túlerőt képviselt, de a hideg, őszi klímát nehezen tűrte. Ennek a számlájára is írható a török túlerő széthullása.

A csókakői csatában (1601. október 24.) Lőrinc Kapisztrán Szent Jánoshoz hasonlóan, döntő szerepet játszott. Az elfogott török tisztek azt vallották, hogy Lőrincet 5-6 méter magasnak látták, amint kereszttel a kezében bátorította a katonákat. A többszörös túlerővel felvonuló törökök legyőzésével szabad volt az út Székesfehérvár felszabadításához. 1881. december 8-án pedig XIII. Leó pápa a szentek közé iktatta (a szentté avatáson a nagy képeken bemutatott két csoda közül az egyik a csókakői csata jelenete volt).

4 4

1602-ben azonban Csókakő vára ismételten török kézre került. 1664-ben Evlija Cselebi török világutazó  – vagy inkább felderítő… – örökítette meg Csókakő fontos szerepét és felkészültségét is: „…kicsiny, erős építésű váracska, de én nem mentem be.” „…Egyetlen kapuja keletre néz, hadi szertára, mindenféle készlete bőven van.”

Csókakő 143 éves török uralom alól szabadult fel 1687. október 16-án . 1695-ig még néhány török hadifogoly várbörtöneként használták, egyetlen zsoldos katona őrizte őket. Az utolsó török rab távoztával Csókakő várkorszaka végleg lezárult.

1752-ben a csókakői zsellérség egy része Hochburg Domonkos lánya, másik részük pedig a Lambergek birtokába került. A földeket szőlővel telepítették be, a bort pedig piacra is elvitték. 

A második világháború idején Csókakő többször cserélt gazdát, német, illetve szovjet csapatok nyomultak előre.  A 20. század második felére a gazdátlan vár igen romossá, életveszélyessé vált, melyen csak az 1995-ben megalakult Csókakői Várbarátok Társasága tudott változtatni, így jelentős anyagi támogatásukkal megindultak a régészeti feltárások és helyreállítások, amelyek napjainkban is folytatódnak. A vár alatt találjuk több emlékműnek és szobornak helyet adó Nagy-Magyarország teret.  

A történelmi múltja ellenére a vár sokkal kevésbé ismert mint például Visegrádi fellegvár. Ettől függetlenül egészen biztosan van egy népes rajongótábora… Én biztosan közéjük tartozok. 

Élmény és fotó: Farkas Attila / gogogo.hu

Térkép: Csókakő

Információk: Csókakő község honlapja