Következő állomásunk a folyóra épített a Chenonceau-kastély. A Cher-folyó a Loire mellékfolyója, keskenyebb is, viszot kevésbé hajózott, így nem zavart senkit az, hogy az építtetők nem tudták eldönteni, hogy melyik partra építsék a „hídkastélyt” 1513-1521 között…
Az épület így a folyó két partját köti össze. Láttunk ilyen „hídházat” például Firenzében, a Ponte Vecchio (Öreg híd) alapjait még a rómaiak építették. Ez a híd ihlette az Unesco Világörökség Listáján is szerepelő francia reneszánsz mesterművet, a Chenonceau-kastélyt.
De evezzünk most inkább vissza Franciaországba. A híd a második leglátogatottabb kastély a régióban. Ezt mi is tapasztaltuk, hiszen már a parkolóban is hömpölyögtek a túristák. Ezen sajnos a későbbiekben a szűk Vizi-kastély szűk belső termei sem segítettek. Talán a Sixtus-kápolna volt ennél zsúfoltabb, de az egy másik történet… Szerencsére a hatalmas kertekben ez a tömeg nem látszódott.
A kastély vonzotta a hölgytulajdonosokat. Az első hölgy mindjárt az építtető, Catherine Briconnet, akinek férje, Thomas Bohier fontos tisztséget töltött be több király mellett, s 1512-ben került tulajdonába a terület.
Az építkezést feleségére bízta. Catherine lebontatta az itt álló régi erődítést, ebből csak a donjon maradt meg, s egy malom helyére, a folyó szigetecskéjére építtette a várat az amboise-i Pierre Neveu tervei szerint.
A kastély főbejárata egy rácsos díszkapu, ahonnan platánfákkal szegélyezett sétaút vezet a felvonóhídhoz, ezen keresztül lehet bejutni a négyszögű elővárba, amelyből mára csak a vizesárokkal körülvett donjon maradt meg.
Az elővár egyik oldalán Diane de Poitiers, a másikon Medici Katalin franciakertje terül el.
A donjon mögötti teraszon és az utána következő újabb hídon át lehet bejutni a kastélyba.
A bejárati csarnok csúcsíves. Innen nyílik az őrség terme, ahonnan át lehet jutni az épületből kiugró, kétszintes kápolnához, melynek ablakai viszonylag újak, mivel a kápolnát 1944-ben bombatalálat érte, régi ablaki elpusztultak.
A négy sarkán tornyokkal megerősített, kétszintes kastélyban a központi folyosóról mindkét szinten a négy sarkon nyílnak a szobák. Thomas Bohier és felesége halála után a kincstár tette rá a kezét a kastélyra, Bohier tartozása fejében. I. Ferenc gyakran járt ide vadászatokra. II. Henrik a királyi kegyencnőnek, Diane de Poitiers-nek adta.
A szépséges Diane ugyan húsz évvel volt idősebb az ifjú királynál, de jószerével teljhatalmat gyakorolt felette. Ő építtette a folyó felett a hidat, s nagy pénzért csodás kertet alakíttatott ki a kastély bejárata előtt. Henrik és barátai gyakran vendégeskedtek itt. Amikor Henriket egy lovagi tornán halálos baleset érte, özvegye, Medici Katalin azonnal elkobozta a kastélyt a kegyencnőtől, cserébe neki adta Chaumont kastélyát.
A királyné építtette azután a híd fölé a kétszintes épületet, a galériát, s mivel bosszantotta Diane kertje, a másik oldalon új kertet alakított ki.
Ez volt Chenonceau fénykora, gyakran rendeztek itt fényűző ünnepségeket, a feljegyzések szerint például III. Henrik 1577-ben százezer livre-t költött egyetlen parádéra.
Történetünk nem ért véget a falakon kívül. Folytatjuk egy másik történetben a termek bemutatásával.
Térkép: Château de Chenonceau
Élmény: Hada Erzsébet, Farkas Anikó
Fotó: Farkas Attila / www.gogogo.hu
Információk Forrása: Wikipédia, és Explore France ,