Csonka Péter,Kingman (2020.05.12.)
Már egy éve az Arizóniai Kingman a kiinduló bázisom. Esetleg valakinek a Nevadában található Las Vegas jobban ismerős, akkor attól délre kb. egy órányi autózásra található a 66-os út mentén ez a kisváros. Nem mellesleg a Vegasból Kingmanba tartó 93-as autópálya, a Hoover gát mellett halad el, szóval festői a táj.
A közforgalmi repülés számára elhanyagolható a város reptere. Mégsem mondható mindennapinak, hiszen a második világháborúban alapított reptér sivatagos adottságai igen kedvezőek a repülőgépek tárolására.
Felröppent néhány pletyka arról, hogy ismét bővítik ezt a repülőgép temetőként is emlegetett repteret, amire a második világháború óta nem volt példa.
Akkoriban több ezer leszerelt bombázót és vadászgépet tároltak és később bontottak szét itt. Így hát ismét megkérdeztem egy öreg barátomat Carl Hays-t mit tud erről? Sajnos Ő is csak megerősítette ezt a hírt. Megkértem mutassa meg miről van szó. Szerencsére a régi jó barát készséggel tett eleget kérésemnek, hiszen Ő a szívén viseli a reptér sorsát és egyben a repülést szerető emberek közé is tartozik. Így hát örömmel vezettet végig ismét a második világháborúban alapított és a lövészek kiképzésre szánt reptéren.
William T. Larkins SURPLUS WWII U.S. AIRCRAFT
William T. Larkins SURPLUS WWII U.S. AIRCRAFT
Carl nemcsak lelkes támogatója a reptérnek, hanem tevékenyen is részt vesz a reptér jó hírének fenntartásában és minden fórumon kiáll ezért a jó ügyért, így hát nem meglepő, hogy ilyen jól értesült ebben a témában. Az újonnan kialakított repülőgépek parkíroztatására szánt területre vezetett első utunk. Szépen kiegyengetett, mart aszfalttal felszórt kb. 3db 3 méter széles és kb. 1 km hosszú szerviz útról van szó, amit a jelenlegi beruházás alkalmával létesítettek. Ezeken fogják idevontatni a használaton kívüli gépeket.
Majd ezek mentén fogják parkíroztatni. Az ok egyszerű: itt tárolni a gépeket olcsóbb, hiszen a környezet adta adottságok, mint a száraz sivatagi levegő kedvez a konzerválási feladatokban. Összegszerűen, amíg a forgalmas reptereken $3-4000 $-t is felemészt egy gép parkíroztatása havonta, itt ez töredékéből kivitelezhető.
Az, hogy meddig parkolnak itt ezek a gépek egyenlőre nem tudja senki. De, hogy ez mennyire friss beruházás arról az is tanúskodik, hogy a munkagépek egyike még most is itt van. Arra a kérdésre, hogy talán még nem fejezte be a munkát nem kaptam egyértelmű választ, csak azokat a terveket említette meg, hogy a reptér határvonalát jelentő kerítést kitolják minimum fél, de talán egy mérfölddel is a közeljövőben.
Ezután az itteni repülőgépek legrosszabb opciójának egyikéhez vezetett az utunk. A repülőgépek újrahasznosításával foglalkozó cég telephelyére.
Szomorú látvány fogadott itt minket, a repülőgépek az értékes alkatrészeiktől már megfosztva, munkagépek által széttépve alumínium és rézhulladékként várják az újrafelhasználásukat.
A második világháború után itt hagyott harci gépeket azonban még primitívebb bár igen hatékony módszerrel bontották szét. Egy Giotin elnevezésű acélpengével darabolták préselhető vagy könnyen szállítható darabokra.
William T. Larkins SURPLUS WWII U.S. AIRCRAFT
Kérdésemre, hogy ez lesz-e minden gép sorsa, amit itt látunk szerencsére, Carl egy másik céghez tartozó területre hajtott ahol elmagyarázta, hogyan és mennyi idő alatt képesek a szakemberek felkészíteni egy gépet, hogy megkaphassa az ideiglenes repülési engedélyt (temporary flight permit) az FAA (Federal Aviation Administration)- tól.
Elmondása szerint egy jól képzett csapat 5 nap alatt képes visszaszerelni a hajtóműveket és elvégezni a rendszerteszteket, majd ezután a Las Vegas-i irodából érkezik egy ellenőr, aki megadja a szükséges engedélyt.
Vegyes érzésekkel köszöntem el barátomtól, hiszen ilyen mértékű fejlesztésre ritkán van példa az ilyen típusú reptereken és ugyan ez jót tesz a helyi infrastruktúrának, de ez egyben nagyon sok repülőgép földre kényszerülését is jelenti.
A vírus nagyon sok tekintetben átrendezheti, a légiközlekedési iparágat. Rengeteg gép került ideiglenesen, vagy sok esetben már véglegesen is a hatalmas parkolók rácsai mögé. Csak remélni tudom, hogy korszerűbb és még hatékonyabb típusok veszik át a helyüket.
Szöveg/ Fotó: Csonka Péter / CPG Publication / Kingman
