Ivóvíz folyik a csapból, főzünk, mosunk, mosogatunk. Hétköznapi tevékenységeket végzünk, miközben észre sem vesszük mekkora kincs van a kezünkben. A világon 1 milliárd ember ma sem jut tiszta ivóvízhez, 2080-ra pedig 2,3 milliárdan szenvedhetnek a vízhiánytól. Pedig a víz az élet forrása, amely minden embert megillet, a vízhez való hozzáférés alapvető emberi jog. Ez a jog azonban súlyosan sérül a növekvő vízhiány a globális vízkereskedelem okozta egyenlőtlenségek a fejlett országok erőfölénnyel való visszaélésének következtében. Megállítható ez a folyamat? Minden ember hozzájuthat a tiszta vízhez vagy a víz végleg árucikké vált egy képzeletbeli piacon? Magyarországon az ivóvízkészletek egyelőre jelentősen meghaladják a fogyasztást, ám ezek szennyezettsége már nálunk is komoly aggályokat vet fel. Számos olyan falu és tanya létezik, melynek kútjait nitrát és arzén, baktériumok és növényvédőszerek maradványai szennyezik.Megfelelő vízgazdálkodással mind az aszályok, mind az árvizek elkerülhetőek lennének, és hosszú évtizedekre biztosítható lenne az ivóvíz a lakosság számára. A Kárpát-medence egy óriási vízgyűjtő: felszíni vizeink 96%-a külföldön ered és többnyire csak átfolyik Magyarország területén. 100-150 évvel ezelőtt a fő feladat az volt, hogy a folyók szabályozásával, gátrendszerek építésével minél hamarabb levezessük a Magyarországra érkező folyóvizeket. Ám a klímaváltozás miatt ez a helyzet hamarosan gyökeresen megváltozhat: óriási beruházásokra lesz szükség ahhoz, hogy az elavult vízhálózatokat felújítsuk, az árvizek feleslegét pedig elraktározzuk az egyre sűrűbb és súlyosabb aszályok idejére. A felhasználható vizeink egy része nem megújuló vagy csak nagyon hosszú idő elteltével megújuló felszín alatti vízforrásainkból származik. Éppen ezért a vízforrások használata és hasznosítása terén rendkívüli elővigyázatosságra van szükség. Ugyanakkor minden társadalom alapvető feladata közé tartozik, hogy a legszegényebb rétegek is hozzájuthassanak a létfenntartásukhoz szükséges tiszta vízhez. Hosszú távon rajtunk múlik, hogy mit tudunk megőrízni a jövő generációja számára.